Képviselőházi irományok, 1892. VIII. kötet • 288-297. sz.

Irományszámok - 1892-288. A pénzügyi bizottság jelentése, "az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

8 288. szám. megváltására nem kötelezhetők. A második bekezdésben az adótól és szolgálati díjtól való mentesség, a lakpénzen kivül, a működési pótlékra (2. §. c) is kiterjesztendő volt. E szakasz utolsó bekezdése, tekintettel arra, hogy a »lakpénz és helyipótlék« megjelölést a bizottság mellőzte, mint fölösleges, kihagyatott. A 16. §-baa foglalt intézkedést a pénzügyi bizottság elfogadta; egyszersmind azonban kiemelendőnek tartja a kormány által tárgyalás folyamán tett azon kijelentést, mely szerint a kormány részéről nem forog fenn nehézség az ellen, hogy a közigazgatási biróság szervezése alkalmával megfontolás tárgyává tétessék az, hogy a jelen szakaszban jelzett vitás kérdések eldöntése mily módozatok mellett lenne a közigazgatási biróság illetékességi körébe utalandó. A törvényjavaslat 1. §-ában — eltérőleg az eredeti intézkedéstől — kimondatván az, hogy a tisztviselői állásoknak az egyes rangosztályokba sorozása nem administrativ utón, hanem kivétel nélkül a törvényhozás által történik, — a 17. §. eredeti szövege sem volt megtartható. E szakaszban tehát azok a szabályok állapíttattak meg, a melyek a kormány által a törvény életbe lépése idején már alkalmazásban álló tisztviselőknek a javaslat 1. §-a értelmében szervezett állásokra való beosztásánál szem előtt tartandók lesznek. E czélnak megfelelően szövegeztetett a §. bevezetése, valamint annak 1. és 2. pontja. A 4. pont, mint a melyet a javaslat 1. §-a fölöslegessé tett, kihagyatott, e helyett azonban mint uj 4. pont felvétetett a birák, ügyészek, albirák, alügyészek és jegyzők személyi pótlékára vonatkozó intézkedés, a melyre szükség van azért, hogy a nevezetteknek a nyugdíj alapjául szolgáló illetménye se lehessen kevesebb a mainál. Egyszersmind azonban a személyi pótlék összbangzásba volt hozandó a 2. §. c) pontjában szabályozott működési pótlékkal, miért is e kettő között a beszámítás elve állapíttatott meg. Az 5. pont megmaradt, mindazonáltal azzal a kiegészítéssel, hogy oly tisztviselők között, a kik különböző fizetéssel birnak és egy fizetési fokozatba soroztainak, az első besorozásnál nem a rang, hanem a magasabb fizetés adja meg az elsőséget. Ez a kiegészítés azért volt szükséges, mert e nélkül a különböző létszámoknak a javaslat 4. §-ában foglalt szabályok szerinti egyesítése alkalmával igen sok esetben állana be a törvényjavaslat által nem czélzott ama következmény, hogy korábban kinevezett, de csekélyebb fizetéssel bíró tisztviselők ranghelyük alapján a magasabb fizetési fokozatba jutva, méltánytalan előnyben részesülnének; mig a magasabb fizetéssel biró, de a mondottak folytán az első beosztásnál alacsonyabb fizetési fokozatba jutó tisztviselőknek a különbözetet pótlék alakjában kellene megadni, a mi az államnak ujabb tetemes és indokolatlan megterheltetésével járna. Az új 18. §-ról már fennebb, a 2. §. tárgyalásánál emlékeztünk meg. A 18. (most 19.) §. a korábbi szakaszokon eszközölt módosítások által szükségessé tett csekély szerkezeti változtatáson kivül, csak annyibán szenvedett módosulást, hogy a magasabb fizetési fokozatba tartozó állások arányos számban való rendszeresítésének, illetve a magasabb fizetési fokozatokba sorozásának véghatárideje gyanánt a törvény hatályba léptétől számítandó »legfelebb« öt s illetőleg tiz év állapíttatott meg, — kifejezést akarván adni ez által a bizottság abbeli óhajtásának, hogy a törvényjavaslat által létesíttetni tervezett végleges állapot mielőbb és pedig lehetőleg még 10 év előtt megvalósulást nyerjen. A javaslat 19. (most 20.) §-a biztositni kívánja az állami alkalmazottakat, hogy a jelen szabályozás alapján nyerendő illetményeik összege nem lehet csekélyebb eddigi illetményeik összegénél. A legtöbb rangosztályban ugyan a magasabb fizetési fokozatok száma szaporítandó lévén, a csekélyebb fizetést élvező tisztviselők legnagyobb része magasabb fizetési fokozatba fog jutni; a többinek helyzete pedig egyelőre a rangsorban való előlépés által javul. Mindazáltal, hogy a szabályozás folytán egyesekre nézve netalán mégis bekövetkezhető csekélyebb hátrányoktól is megóvassanak az illetők, a bizottság a 19. §-t elfogadásra ajánlja, és pedig első bekezdésként javasolt azon kiegészítéssel, hogy a Budapesten már alkalmazva levő törvény-