Képviselőházi irományok, 1892. VIII. kötet • 288-297. sz.

Irományszámok - 1892-288. A pénzügyi bizottság jelentése, "az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

6 288. szám. sabb qualificatiot követel, mint az ugyanazon rangosztályba sorozott hasonló állású bírósági egyéb tisztviselőtől. Ezen kivül a segédtelekkönyvvezetők rendszerint csak hosszabb szolgálat után jutnak ezen állásra, miért is méltányosnak látszik, hogy az előlépés esélye részükre némileg kedvezőbbé tétessék. Ugyanitt a bizottság — tekintettel a tanügy szolgálatában álló némely alkalmazottnak mai járandóságaira — az emiitett és az illető rangosztály két magasabb fizetési fokozatára vonatkozó kivételes intézkedést a VIII. rangosztályba tartozó gymnasiumi és reáliskolai igazgatókra, továbbá a VIII. és IX. rangosztályba sorozott középiskolai, tanárképző- és gyakorlóiskolai, gymnasiumi, reáliskolai, felsőbb leányiskolái, tanitó- és tanitóképző-intézeti tanári állásokra szintén kiterjesztendőnek véli. A tanügy terén működő egyénekre a magasabb fizetési fokozatok alkalmazása, kapcsolatban a magasabb rangosztályokba juthatás lehetőségével, — mely utóbbi nincs a budapesti alkalmaztatáshoz kötve, — annál figyelemre méltóbb előny, mert reájuk a 6. §-ban megállapított elvek alapján a korpótlékok rendszere is alkalmazást nyer. Még megemlitendőnek tartjuk itt, hogy a bizottság az általános szabályoktól eltérő azon intézkedéseket, a melyek a javaslat 4., ő. és 8. §-ainak utolsó és a 13. §-nak három utolsó bekezdésében fordulnak elő, és a melyek a birói és ügyészi szervezetre vonatkozó jelenleg is fennálló törvényes intézkedésekkel azonosak, az igazságszolgáltatás érdekében továbbra is fentartandónak találta. Ugyanezen szakasz (uj) 3. és 4. bekezdésében jut kifejezésre az a módosítás, a melyet a bizottság saját kezdeményezéséből, de figyelemmel egyszersmind a t. képviselőházhoz e tárgyban beérkezett számos kérvény tartalmára is, a lakbér-osztályozás tekintetében javasolni bátorkodik. A mint már korábban szerencsénk volt megjegyezni, a bizottság azt az eszmét, hogy a lakbérek a különböző állomáshelyekhez képest különböző összegekben állapíttassanak meg, igen helyesnek és általánosságban elíogadandónak tartja Miután azonban az eredeti javaslatban felállított három osztályt nem véli elegendőnek arra, hogy azok segélyével az ország különböző pontjain általában, de főleg a lakbérek tekintetében mutatkozó ; és igen jelentékeny drágasági különbségek kiegyenlíthetők legyenek, — s miután továbbá az eredeti javaslatban az egyes városok és helységek osztályba sorozásánál elfogadott alapot sem tekinthette a bizottság olyannak, a melynek szem előtt tartásával az osztályozás a tényleges viszonyoknak leginkább megfelelő módon lenne eszközölhető; — azért míg egyfelől a lakbérosztályok számát négyben — és pedig a lakbér mérvét illetőleg a 100:70:60:50 arány szerint — véli megállapitandónak, addig másrészről a városok- és helységeknek az egyes lakbér-osztályokba sorozásánál, a jelentésünk általános részében jelzett indoknál fogva kizárólag az 1879. évi XXXVI. t.-cz. értelmében felállított katonai lakbér-osztályzatok elfogadását hozza javaslatba, oly módon: hogy a tisztviselői első lakbér-osztályba Budapest fő- és székváros és a magyar korona országain kivül fekvő állomáshelyek, a másodikba az 1879. évi XXXVI. t.-cz. értelmében felállított és az 1891. év óta érvényben levő I—

III. katonai lakbérosztályzatokba, a harmadikba a IV—VI. katonai lakbérosztályzatokba, és végül a negyedikbe a VII—

X. katonai lakbérosztályzatokba sorozott helyek tartozzanak. Végül a §. utolsó bekezdésében javaslatba hozza a bizottság azt az eljárást, a mely követendő lenne azon helységeknek a tisztviselői lakbér szempontjából eszközlendő osztályozásánál, a mely helységek jelenleg a katonai lakbér-osztályzatok egyikében sem foglaltatnak. A javaslat 4. §-a, eltekintve az első bekezdésen eszközölt csekély jelentőségű és a sorrend megállapitására vonatkozó módosítástól, — változatlanul fogadtatott el. Az 5. §. második bekezdése a pénzügyministerium ügykörére vonatkozó szolgálati szabályok I. rész 162. §-ának megfelelően szövegeztetett a bizottság által. E módositás lényege pedig abban áll, hogy mig az eredeti szöveg akként rendelkezett, hogy kinevezés esetén a