Képviselőházi irományok, 1892. VII. kötet • 226-287. sz.
Irományszámok - 1892-250. Törvényjavaslat, a mesterséges borok készitésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról
64 250. szám, Ezen visszaéléseket a jelenlegi törvényes intézkedések utján is lehetőleg meggátolni igyekeztem, de teljes megakadályozásukra a jelenleg érvényben álló rendszabályok elégteleneknek mutatkoztak. Fennálló törvényeink szerint ugyanis csak azon élelmi szereket és italokat lehet a forgalomból kitiltani, melyek az egészségnek ártalmasak, ez alapon azonban azon különféle szereket, melyek borgyártásra hirdettetnek, megvizsgálni nem lehet, mert az elárusitók külföldiek. s az illető küldemények forgalomba hozatalát lehetetlen ellenőrizni. A gyümölcsbornak magyar bor czégéie alatt való forgalomba hozatalát a fennálló törvényes intézkedések segélyével oly módon igyekeztem némileg korlátolni, hogy a vasúti közegeket felhivtam, miszerint az ily küldemények feladásánál éber figyelemmel járjanak el és hamis bevallásokra a kiszabott büntetéseket alkalmazzák. Ezek az intézkedések azonban korántsem elégségesek a csalárd üzelmek megakadályozására, mert a boroknak emelkedő ára következtében a hamisítás jövedelmező üzletté válhatik. Az előadott körülmények indokolttá tették tehát, hogy a műbőr vagy borhamisitások kérdése ujabb megfontolás tárgyává tétessék. Ez a kéi'dés egyébaránt 15—20 év óta hazánkban állandóan napirenden van a nélkül, hogy a baj orvoslására alkalmas és minden itt szóba kerülő érdeket kielégítő út találtatott volna. A kérdéses ügynek eddigi fejlődésére nézve a következőket tartom leginkább felemlitendőnek. Szalay Imre országgyűlési képviselő még 1876-ban törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, melynek czíme: »Törvényjavaslat a gyártott borokról« volt és melyben gyár-' tott boroknak azok neveztetnek, melyek szőjőnedv hozzáadása nélkül készittetnek. A javaslát az ily italok készitését megengedi ugyan, de azoknak, mint ilyeneknek megjelölését és a természetes borral egyenlő megadóztatását kivánja. Ez a javaslat a képviselőház határozata által a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minislernek adatott volt ki, a ki erre nézve az országos gazdasági egyesületnek, az országos iparegyesülelnek és a kereskedelmi és iparkamaráknak véleményeit hallgatta meg. Az országos gazdasági egyesület e javaslathoz csekély módosítással hozzájárult, a kereskedelmi és iparkamarák ellenben, az aradi kamara kivételével, azt feleslegesnek, sőt ártalmasnak nyilvánították és azon szempontból indultak ki, hogy miután nálunk borgyártás nem űzetik, ily törvénynek hozatala borainkat a külföld előtt rósz hirbe hozná és azon következtetést engedné, mintha a magyar borok mesterségesen állíttatnának elő. Az aradi kamara ellenben a javaslatnál is tovább kivánt menni, a mennyiben a borgyártás teljes és feltétlen eltiltását kívánta. Az orsz. iparegyesület a javaslat elveit helyeselte ugyan, de annak szerkezetét akként módosította, hogy nem a mesterséges, hanem a természetes bor definitióját tette a törvényjavaslat élére. A beérkezett vélemények 1878. április havában egybehívott szakértekezlet elé terjesztettek, melyben több tekintélyes termelő, borkereskedő és vegyész vett részt. Ezen értekezleten épugy, mint az azóta e tárgyban tartott többi értekezleten is, a termelők a javaslat mellett, a kereskedők és vegyészek pedig többnyire ellene nyilatkoztak Ezen időtől fogva a volt földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi, valamint a belügyministerium, illetőleg a nevezett ministeriumok kebeléből kiküldött vegyes bizottság a inííborgyártás kérdésével behatóan foglalkozott és több törvényjavaslatot készített, különösen miután 1879-ben' a Svájczba kivitt magyar borok fuchsinnal történt festése miatt az országos gazdasági egyesület a törvényes intézkedéseket sürgette. ' E tárgyalások folyama alatt a képviselőház 1882. évi márczius fi-án hozott határozatával utasította a volt földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministert, hogy még azon évben a gyártott borok eltiltásáról ierjeszszen elő törvényjavaslatot.
