Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-223. Törvényjavaslat, kereskedelmi viszonyainknak Spanyolországgal való ideiglenes rendezéséről

186 223. szám. F. é. július hó 1-töl kezdve azonban már ugy velünk, mint valamennyi más állammal szemben is az 1892. év február hó 1-én életbe lépett spanyol autonóm vámtarifa tételei alkalmaztatnak, miután Spanyolország a korábbi szerződéses viszonynak további, habár ideiglenes féntartására nem volt megnyerhető. Hosszas és ismételt tárgyalások után a felmerült több rendbeli nehézségek következtében és különös tekintettel arra, hogy Spanyolországnak még mind eddig nem sikerült Francziaországhoz való és további magatartására reá nézve legelső sorban mérvadó kereskedelmi politikai viszonyát végleg tisztázni, Spanyolországgal való kereskedelmi viszonyainknak megzavarását csakis azon az alapon lehetett mellőzni, hogy a spanyol kormány hajlandónak nyilatkozott a spanyol származású árúkra részünkről a legnagyobb kedvezménynek biztosítása ellenében árúinkat f. é. július 1-töl kezdve ugy az anyaországban, mint gyarmataiban ideiglenesen a fennálló vámtarifa minimalis tételeiben részesíteni, kötelezvén magát, hogy ezen ideiglenes egyezmény tartama alatt a többi államok termékeit sem fogja kedvezőbb bánásmódban részesíteni, mint a mi termékeinket, s egyszersmind készségét fejezvén ki a végleges kereskedelmi szerződés iránti tárgyalások megindítására. Az ezen értelemben f. é. június havában létrejött ideiglenes megállapodás alapján részünkről a f. é. június hó 30-án kelt s a »Budapesti Közlöny« f. é. július hó 2-diki 149. számában közzétett rendelettel a spanyol származású árúkkal szemben követendő bánásmód tekintetében az eddigi eljárás az 1892. évi deczember hó 31-éig terjedő hatálylyal fen tartatott. Spanyolország fent vázolt kereskedelmi politikai helyzetében mindeddig változás nem állván be, ezen állammal sem tarifaszerü megállapodásokat, sem pedig végleges jellegű, illetve hosszabb időre szóló kereskedelmi szerződést eddigelé nem lehetett létesítenünk és arra kellett szorítkoznunk, hogy legalább kereskedelmi összeköttetéseink ezen országgal meg ne szakittassanak, és hogy árúink kedvezőtlenebb bánásmódban ne részesüljenek, mint a többi államok árúi. Miután tehát Spanyolországgal kereskedelmi viszonyainkat végleges alapon még nem sikerült rendezni, másfelöl pedig a kormány részére az 1891. évi XLII. t. ez által adott felhatalmazás f. é. deczember hó 31-én lejár, elkerülhetetlenül szükségessé vált, hogy a kormány az általam bemutatott törvényiavaslat alapján ujabb, még pedig az 1893. év végéig terjedő felhatalmazást nyerjen arra nézve, miszerint a Spanyolországgal való forgalmunkat a viszonyoknak ez idő szerint előre nem látható alakulásához képest szabályozhassa s ezen felhatalmazás alapján Spanyolországgal egyelőre legalább a mai alapon oly állapot fentartását biztosithassa, mely termékeinkre a különbözeti bánásmód alkalmazását kizárja s a legnagyobb kedvezmény alapján a folytonosságot biztosítva, kereskedelmi viszonyaink végleges rendezésének útját nyitva tartja. Ezek előrebocsátása után a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. Budapesten, 1892. évi november hó 30-án. Lukács Béla s. k. kereskedelemügyi m. kir. minister. n