Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.
Irományszámok - 1892-183. A pénzügyi bizottság jelentése, „az aldunai Vaskapu-zuhatagon át épülő csatornának további lemélyitése tárgyában” benyujtott törvényjavaslatra
222 183. szám. szokásosak, a Vaskapun át akadálytalanul közlekedhessenek. Tényleg a legkisebb vizszin alatti két méter mélység erre a czélra elegendő volna. Ez nemcsak, hogy sikertilt, hanem a vállalat, számos ép oly terhes, mint költséges kísérlet után, a csatornát vizáthatlanúl elzárta, úgy, hogy most már a további lemélyítéssel járó sziklaeltávolitásnak minden előfeltétele megvan és aránylag könnyen és biztos számítási alapon végrehajtható. Ezen eredmény eléretvén, az a terv támadt a vezető állami műszaki körökben, hogy a kedvezi helyzetnek felhasználásával a csatorna annyira lemélyittessék, hogy azon az Alduuán, a Vaskaputól Szulináig közlekedő legnagyobb hajók is átjárhassanak. Ugyanazzal az eszmével, mely ezen terv alapjául szolgál, találkozunk ezidőszerint mindenütt Európában a folyamszabályozás terén. Mindenütt azon törekvés mutatkozik, minél nagyobb teherbíró képességű hajókat építeni és azok részére hozzáférhetővé tenni a folyókat. Ugyanez a törekvés vezeti Németországot, mikor a Rajna harmadszori lemélyítésének tervével foglalkozik. Ugyanezen törekvés vezette Frankfurt várost, mikor a Majna szabályozását nagy áldozatok árán végrehajtotta. Ezek után nálunk, mikor azon ténynyel állunk szemben, hogy a Vaskapun alól az ily nagy, 2000 tonnás hajók máris közlekednek, bizonyára hiba lett volna, ha a csatornát építjük, Orsovát kikötő- és átrakodó helylyé átalakítjuk, de úgy, hogy azokat a nagy jármüveket kizárjuk, melyek minden körülmények között a forgalomnak tekintélyes rész ét lebonyolítják. Hogy ez eredetileg nem lett igy tervezve, annak oka mint már jelezni szerencsénk volt, abban keresendő, hogy maguk a mü tervezői sem számítottak a csatorna építésének oly szerencsés befejezésére. A mely pillanatban azonban a jelenlegi kedvező helyzetről teljesen számot adhattak magoknak, komolyan foglalkoztak is a további lemélyítés tervével. Megjegyezni kívánjuk különben, hogy a műszaki közegek nyilatkozata szerint ezen lemélyítés által a hajózási viszonyok a csatornában nem változnak. A vontatási szolgálat, mely a két méter mélységnél is berendezendő volt, teljesíteni fogja feladatát a 3 méternyi mélységnél is akadály nélkül és nagyobb költség nélkül. Szoros összefüggésben áll ezen terv két ügygyei, mely bizottságunk körében beható eszmecsere tárgya volt. Az egyik az aldunai magyar hajózás kérdése, melyre nézve a kereskedelemügyi minister úr előttünk megnyugtató felvilágosításokat adott. A második Orsova jövő berendezésére vonatkozik. Feleslegesnek tartjuk részletesen magyarázni, mily kiváló előnyt jelent az Magyarországra nézve, ha azok a hajók, melyek ezideig, kis vízállás mellett Brailáig, nagy vízállás mellett Turnseverinig feljöttek, ezentúl Orsováig közlekedhetnek, mely város ezáltal az egész dunai forgalomnak egyik legnevezetesebb pontjává válnék. Magától értetik, hogy idővel a növekedő forgalom igényeihez képest szükséges lesz Orsovát ellátni mindazokkal az intézményekkel, melyek a kikötő városnak jellegét adják. Minél gyorsabban és minél nagyobb mérvben mutatkozik szüksége ezeknek az intézményeknek, annál örvendetesebb tanúsága lesz ez annak, hogy a Duna-forgalomban Magyarországnak kiváló hely jutott. Minthogy azonban e pillanatban ezen tervnek csak körvonalai állanak előttünk, lehetetlen a jövendő alkotásoknak részleteit már most áttekinteni. Ámde addig is, mig Orsova mindazon kellékekkel elláttatik, melyekre szüksége van, hogy majdan Gralacz vagy Brailával egy sorban megállhasson, már nagy nyereségnek lesz tekinthető, ha a magyar Duna mentén az államvasutak számára oly átrakodó helyet biztosítunk, melytől akadálytalan hajóút nyilik a tengerhez. Ha tekiutetbe vesszük, hogy a Fekete-tengeren már ez idő szerint is az »Adria« hajói közlekednek, ugy keletre irányuló közlekedési politikánk czéljai tisztán kivehetők. Ismételve kívánjuk különben e helyen is kiemelni, hogy ezen előterjesztésünkben nem szóltunk tengeri hajókról, hanem csakis oly nagyobb terjedelmű folyamhajókról, milyenek az Aldunán mindig nagyobb számmal közlekednek. Ezeknek a hajóknak is végállomásává Orsovát kívánjuk tenni; ennélfogva csak tévedésen alapulhat azon gyakran hallatszott nézet, mintha tervben lett volna ily hajóknak Budapestig való feljövetele. De még Báziásig sem fognának ezen
