Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

176 Í78. szám. A mulasztás következményeinek kimondását megtagadó határozat ellen az újabb tárgyalás megtartására nézve halasztó hatályú felfolyamodásnak van helye. Ha a felfolyamodásnak hely adatik, a biróság a hivatalból kitűzendő újabb határnapon a mulasztás következményei felől a mulasztó fél meghallgatása nélkül határoz. 55. §. Ha a kézbesítési bizonyitvány a tárgyalási határnapig be nem érkezett, a biróság a meg nem jelenés és következményei felől a kézbesítésre vonatkozó értesítés beérkezése után határoz. A meg nem jelenés következményeit kimondó ítélet ez esetben mindkét félnek kézbesítendő. 56. §. Ha a lárgyalásra több alperestárs közül nem valamennyien jelentek meg, a meg nem jelentekről azt kell föltenni, hogy a megjelent pertárs védelméhez, és ha több pertárs jelent meg, ezek közül annak védelméhez csatlakoznak, mely részükre a legkedvezőbb, — kivévén, ha e védelem csupán a megjelent alperesekre nézve bir jelentőséggel. 57. §. Az igazolásra nézve az 1881 : LIX. t.-cz. 61 — 68. §-ai alkalmazandók. NEGYEDIK FEJEZET. Bizonyítás. 58. §. Oly tényállításokat, melyeket az ellenfél a szóbeli tárgyaláson, vagy a megkeresett bíró előtt beismert, bizonyítani nem szükséges. 59. §. A beismerés hatályosságára nincsen befolyással, ha önálló, a beismert tényállítással nem ellenkező állitások vannak hozzákapcsolva. Mennyiben legyen valamely korlátolt beismerő nyilatkozat beismerésnek vagy tagadásnak tekintendő, az eset körülményei szerint a bíró itéli meg. 60. §. A biróság a körülmények szorgos méltatása alapján itéli meg, hogy a perben tett neismerés visszavonás által mennyiben veszti el erejét. A beismerés erejét veszti, ha az ellenfél a visszavonásba beleegyezik. 61. §. A szóbeli tárgyalás folyamában a biróság felhívására kifejezetten nem tagadott olyan tényállításokat, melyek valóságukkal össze nem férő előadás által közvetve tagadottaknak sem tekinthetők, bizonyítani nem szükséges, hacsak a fél egyéb előadásaiból nem következik, hogy azokat tagadni akarja.