Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.
Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag
132 178. szám. Mert félreértésre adhat okot és ki kell zárni azon értelmezés lehetőségét, mintha a jelen törvényben meghatározott pergátló kifogásokon kivül még más pergátló kifogások volnának érvényesíthetők, a melyekre nézve a törvényben szabályozott elkülönített előadás és tárgyalás helyt foghat. Ennek folytán minden más kifogásnak, — legyen az dilatorius vagy peremptorius természetű, az ügy érdemétől való külön előterjesztése helyt nem foghat. Azon felfogásnak megfelelően, a mely az indokolásban a m. j. 23. §-ához előadatik, a biztosíték szolgáltatásának kötelezettségét és az ez irányban emelendő kifogást a pergátló kifogások sorába kellett igtatni. Ehhez képest mint 6. pontot a következő szöveget ajánljuk: »6\ hogy felperes ágon esetben, a midőn a perköltségre nézve biztosítékot köteles adni, ebbeli kötelezettségének eleget nem tett. (lt—12. §§.).« A §, utolsó bekezdéseként pedig a következő szöveget hozzuk javaslatba: »Azt a pergátló kifogást, hogy ugyanannak a jognak érvényesítése iránt ugyanannál vagy más biróságnál megindított perben nemcsak a kereset kézbesítése megtörtént, hanem korábban megkezdett tárgyalás van folyamatban, az alperes az érdemleges tárgyalás folyamán bármikor előadhatja.* Az eltérés a két szöveg közt a következő: az új szöveg ezen itt szabályozott kifogást pergátló kifogásnak tekinti. A második eltérés az, hogy a szövegben a kereset kézbesítésének ténye is felemlitést nyert. A 28. §-hoz (m. j. 24. §.). Ezen §. második bekezdésének második sorában a következő módosítás tétetett: »per megszüntető, illetőleg a 8. §. első bekezdése esetében az eljárást félbeszakító végzést hoz«. A 27. §. 4. pontjában pergátló kifogást képez, hogy a felek valamelyike önképviseletre nem jogosult, illetve törvényes képviselője mellőzve van vagy nincsen igazolva. Az eredeti szöveg szerint, ha a kifogásnak hely adatik, permegszüntető végzés hozandó. Tekintettel a 8. §. első bekezdésében foglalt intézkedésre, a mely ilyen esetben az eljárás félbeszakitását, a törvényes képviselő értesítését, esetleg ugyanazon per folytatásának föltételeit szabályozza, e helyütt világosan kimondandó volt, hogy ezen esetben nem permegszüntető, hanem az eljárást félbeszakító végzést kell a bírónak hozni. Az eredeti szöveg harmadik bekezdése helyett a következő szöveget ajánljuk: »Ha a bíróság azon okból, mert az ügy nem tartozik a sommás eljárás alá, vagy mert az ügyre nézve nem illetékes, a keresetet hivatalból visszautasította vagy az eljárást megszüntette: a perindítás magánjogi hatályai fenmaradnak, ha félperes a keresetet a visszautasító vagy megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt az illetékes bíróságnál megindítja.* Az eredeti szöveg szerint a szabály csak azon esetekre vonatkozott, ha a bíróság az eljárást a jelzett okokból "megszüntette, nem fedezte tehát azon eseteket, midőn a bíróság a keresetet — azért, mivel az ügyre nem illetékes — hivatalból visszautasította. A kereset visszautasítása nem az eljárás megszüntetése. Arra pedig nem forog fenn indok, hogy ha maga az intézkedés helyesnek elismertetik* e két eset között különbség tétessék. Az eredeti szöveg szerint a félnek ilyen esetben azon biróságnál, mely az eljárást megszüntette, a kereset-inditás magánjogi hatályainak fentartása czéljából, az újabb keresetnek az illetékes biróságnál leendő beadására záros határidőt kellett volna kérnie. A bizottság ezen eljárást helyesnek nem találta.
