Képviselőházi irományok, 1892. IV. kötet • 96-157. sz.
Irományszámok - 1892-96. Wekerle Sándor m. kir. pénzügyi miniser jelentése, az országgyüléshez, az osztrák veretű egyesületi egy és két tallérosok ügyében
$ 96. SBánl. 1 És illetőleg miütáii & magyarországi pénzverdék 1868-ik évi kimutatásaibah egyesületi érmékben még 168.304 tallér = 252.456 frt osztr. értékben szerepel, mely tallérok kiveretése azonban minden valószínűség szerint az 1867. június 13-iki szerződés előtti időből eredő meghagyásra vezethető vissza, a forgalomba hozott osztrák értékű egyesületi érmék összege: 31,284.153 tallért vagyis: 46,926.22972 forintot osztr. értékben tett. Valuta viszonyaink rendezetlen volta következtében ezen osztrák veretű egyesületi érméknek csaknem teljes mennyisége a mai német birodalom területére ment át, a hol ezen érmék forgalma annyira összeforrott az ottani tallér értékű érmékkel, hogy a német törvényhozás indíttatva érezte magát az 1874. évi április 20-án kelt birodalmi törvénynyel kimondani azt, hogy valamint a német veretű, úgy az 1867. év végéig kivert osztrák értékű egy és két tallérosok is a német birodalom egész területén minden fizetésnél, 1 tallért 3 márkával egyenértékűnek számítva, mindaddig elfogadandók, a mig azok forgalmon kívül helyeztetni nem fognak; nyitva hagyatván e mellett az a kérdés, hogy a jövőben az osztrák értékű egyesületi tallérok miként lesznek a német forgalomból eltávolitandók. A német birodalmi törvényhozás ezen intézkedésével az osztrák veretű egyesületi tallérokat itteni törvényes értéküket túlhaladó értékkel ruházván fel, azok a német forgalomban maradtak akkor is, a midőn később az ezüst agio megszűnése következtében ezen érméknek Ausztria és Magyarország területére való visszafolyását többé mi sem akadályozta. Ekkép állott az ügy a múlt évig, a midőn az év vége felé a német császári kormány egy törvényjavaslatot terjesztett a birodalmi gyűlés elé, mely szerint a szövetségi tanács felhatalmaztatnék az 1867. év végéig kivert osztrák veretű egyesületi egy és két tallérosok forgalmon kívül helyezését, azoknak a német birodalom számlájára való beváltása mellett — 1 tallért 3 márkával egyenértékűnek számítva — elrendelni. A német császári kormányt ezen törvényjavaslatnak a mondott időpontban való előterjesztésére — a javaslat indokolása szerint az indította, hogy szemben az osztrák és magyar kormányoknak a valuta rendezésére irányuló előkészületeivel — magának a lehetőséget biztosítsa arra nézve, miszerint az osztrák veretű egyesületi tallérokon »kellő idoben«, vagyis még mielőtt monarchiánkban azoknak forgalmon kivül való helyezése bekövetkezhetnék, túladhasson. Alig vonható kétségbe, hogy az oly nagy mennyiségű osztrák egyesületi talléroknak monarchiánk területére való áttolása s ezüst készletünknek ilyetén szaporodása nemcsak rögtönös zavavokat idézett volna elő pénzforgalmunkban, de jelentékenyen megnehezítette volna a valuta rendezése iránti actionkat is. De másrészt itt nem lehetett figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy — habár Ausztriának az 1867. június 13-án kelt szerződés értelmében a német érmeegyesületből való kilépése folytán — az osztrák veretű egyesületi tallérok beváltására vonatkozólag minden szerződésszerű kötelezettsége megszűnt, —miután ezen érmék monarchiánkban mindeddig forgalmon kivül helyezve nem lettek, azok úgy Ausztriában, mint (az 1867 : XVI. törvényczikk XII. czikkének és az 1878 : XX. törvény czikk XII. czikkének az 1887. évi XXIV. törvényezikk által is fentartatott rendelkezésére való tekintettel) hazánkban még jelenleg is törvényes fizetési eszközt képeznek s igy ezen egyesületi talléroknak monarchiánk területére való áttolása megakadályozható nem lett volna. Ezen egyesületi talléroknak monarchiánkban való rögtönös forgalmon kivül helyezése által a dolgon nem lehetett volna segíteni, mert a kérdéses tallérok legnagyobb része a német birodalmi bankban van összegyűjtve. Ilyetén intézkedésnek tehát az lehetett volna az eredménye, hogy a rendelkezésre álló egész tallérmennyiség az osztrák-magyar banknál beváltásra mutattatott volna be.
