Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-90. Törvényjavaslat, némely államadósság beváltásáról s a koronaérték behozatalára szükséges arany beszerzéséről

278 90. szám. megengedi, hogy az esetleg kibocsátandó törlesztéses kölcsön ugyanazon pályatesteken, melyeket a bevonandó tartozások jelenleg terhelnek, telekkönyvileg biztositható legyen. Ezen indokolás általános részében emiitettem, miszerint azt, hogy a conversio által elérendő megtakarítás minél nagyobb legyen, hitelügyi és államháztartási szempontok mellett, különösen az teszi igen kívánatossá, hogy az ezen megtakarítás alapján kibocsátandó kötvények útján minél nagyobb aranykészlet legyen beszerezhető, mert a készfizetések fölvételére annál képesebbek leszünk, s az aranyérték állandó fentartását annál inkább biztosítjuk, mennél több arany felett rendelkezünk. Ez okból a bevonandó összes tartozásoknak egységes járadék adóssággá való átváltoztatását vettem első sorban kilátásba, mert e mellett — a dolog természetéből folyólag — magasabb megtakarításra lehet reményünk. Minthogy azonban a pénzpiaczi viszonyok olyatén alakulása sem tekinthető kizártnak, hogy a törlesztéses kötvények aránylag kedvezőbben lesznek értékesíthetők, a 7. §-ban kért felhatalmazással ezen eshetőség kellő kihasználását kívántam biztosítani. A 8. §. elrendeli, hogy a conversionalis művelet eredményeként rendelkezésre jutó aranykészlet, a már beszerzett s a pénztári készletből e czélra kihasítandó 45 millió aranyforinttal együtt kizárólag pénzverési s illetőleg valutarendezési czélokra legyen felhasználható, s ezen aranykészletek mikénti felhasználását a törvényhozás által kiküldendö országos bizottság állandó ellenőrzése alá helyezi. A 9. §-ban — az ezen indokolás általános részében előadottakra való tekintettel — kimondandónak vélem, hogy az ezentúl megállapítandó maradvány- és irtványföldváltságok a jogosultaknak teljes összegökben készpénzben, a költségvetésben e czélra elöirányzandó hitel terhére legyenek kifizetendök. A 10. §. az életbeléptetés határidejét s a végrehajtási záradékot tartalmazza. Budapesten, 1892. évi május hó 14-én. Wekerle Sándor s. k., magyar kii: péngügyminister.