Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.
Irományszámok - 1892-87. Törvényjavaslat, a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötendő szerződésről
87. szám. 259 A valutareformmal okvetlenül megfejtendő volt azon kérdés, hogy mikép osztassék fel az a teher, mely a valutarendezés és az értékmegváltoztatással jár; tehát azon teher, mely az államjegyek és az eddigi érczpénz bevonásából áll. A váltópénz bevonása, már annak természeténél fogva is, vesztességgel jár; az ezüstértékpénzünk bevonásával járó veszteség pedig azon különbségben találja okát, mely értékpénzünknek a papirforinítal egyenlő értékelése és e pénzek ezüsttartalmának ennél jóval alacsonyabb piaczi ára között beállott. A XIX. czikknél vannak kifejtve azon indokok, melyek az államjegyek bevonásával járó veszteségnek megosztását illetőleg a 30: 70 arányhoz vezettek. Az érczpénz tekintetében a teher megosztásánál nem volt legalább általánosságban valamely más előzőleg megállapított arányszáma a veretesnek alapul vehető, mert az 1867. óta kibocsátott váltópénz kivételével, a két állam pénzveretése között arány soha sem volt megálllapitva ; az ezüstértékpénz tekintetében ily arány megállapítva nem is lehetett, mert az ezüstnek jellege, mint értékpénz, a szabad veretes idejében legalább ki is zárt minden korlátot, melyet ily arány jelentett volna De a veretes aránya nem is szolgálhatott az ezüstértékpénz bevonásával járó teher megosztási kulcsának alapjául, mert az ezüstértékpénz veretése nem az egyik vagy másik fél előnyére, hanem a forgalom érdekében történt és a szabad ezüstveretés idejében igen nagy részben tényleg magánosok számlájára eszközöltetett, de ezenkívül ugy a kivert ezüstértékpénz, mint váltópénz mindkét állam forgalmának szolgált. így egyéb biztos és megtámadhatlan alap hiányában mindkét fél jól felfogott érdekében fekvőnek látszik, ugyanazt a kulcsot alkalmazni az érczpénz bevonásánál is, mely az állam jegyek bevonására is alkalmaztatott és a mely a mivelettel járó előnyök, jelesül a váltópénzek kibocsátásával járó haszon felosztására is megállapittatott, a 30 : 70 arányszámot, mely különben is eddig minden, a pénzrendszer és érmeügy terén felmerült haszon és veszteség megállapításánál alkalmazásba vétetett. A XI. CZIKKHEZ. (Lásd a koronaérték megállapításáról szóló törvényjavaslat 19. és 20. §-ait és ezek indokolását.) Az idézett helyen találhatók az intézkedések, melyek az ezüst, nikel és bronz érmék fizetési erejére vonatkoznak, továbbá azok, melyek ezen érmék beváltását értékpénz ellenében váltópénztáraknál, végül ez érmék súlyának és felismerhetöségének épségben tartását biztosítják A szerződéses viszony, melybe az érmeügy és pénzrendszer tekintetében a monarchia másik államával lépünk, szükségessé teszi, hogy a két állam veretével ellátott ily váltópénz forgalomképessége is mindkét állam területén biztosítást és egyenlő szabályozást nyerjen. Mindegyik állam kötelezettséget vállal a saját érméi súlyának és felismerhető voltának épségben tartására és ezen kötelezettségből folyik azoknak a határozatoknak a szüksége, melyeknek czélja a súlyban vagy felismerhetöségben megfogyott érméknek annak az államnak verdéjébe való visszaszállítása, a mely államnak veretét az illető érme viseli. A szerződő államok jótállása nem terjed ki a hamisított, valamint a nem rendes forgalom, hanem egyéb körülmények folytán kárt szenvedett érmékre, azért ezek minden megtérítés nélkül bevonandók és nem szállitandók vissza azon államba, a melynek veretét viselik. A végből, hogy a hamisításoknak gyorsan és erélyesen lehessen elejét venni, megállapíttatik a két állam pénzverdéinek az a kötelezettsége, hogy egymást a hamisításokról azonnal értesíteni fogják. A nem hamisított, de másképen, mint a közönséges forgalom által károsított érmék tekintetében nincsen szükség egyéb kölcsönösen kikötött intézkedésre, hanem csak oly eljárás megállapítására, melylyel ezen érmék a forgalomra alkalmatlanná tétetnek. 33*
