Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-86. Törvényjavaslat, a koronaérték megállapitásáról

242 86. szám. A javasolt osztályozás nem kimerítő, mert a 10. §. szerint ezüst egyforintosaink is forgalomban maradnak. Hogy alsóbbrendű érméket ezüstből is verünk, bővebb indokolást nem igényel. A mi a választott osztályozást illeti, az egykoronás tervbe vett veretesével a kis pénzegység előnyeinek kihasználását gyakorlatilag is lehetővé tenni és erre nézve több oldalról hangoztatott kívánságnak is megfelelni óhajtok. Az egykoronáson és az ötven-filléresen kivül egyéb ezüstérmék veretése nincs tervbe véve; ugyanis, ha az utóbbi összegnél csekélyebb névértékre szóló ezüst érméket veretnénk, azok méretei vagy oly csekélyek lehetnének csak, hogy alig lennének kezelhetők, vagy oly ötvözetet kellene használnunk, hogy a belőle vert érmék csakhamar ép olyan dísztelenekké lennének, mint mai ezüst váltópénzünk. Minthogy ezeket az ötven-filléresek és a legutolsó értékfokozatú érmék között középhelyet elfoglaló érméket, t. i. a húsz- és tiz-filléreseket az előadott okból sem ezüstből, sem pedig a méretek egymáshoz való viszonya miatt rézből nem verhetnők, czélszerűbbnek látszott ezeket a középhelyet elfoglaló érméket, nevezetesen a húsz- és a tiz-filléreseket nikelből verni. A nikel-érmék újabban a fémnek ily pénzverési czélokra különösen alkalmas voltánál fogva mindinkább elterjednek. A tiszta nikel — s ilyen alkalmazása van nálunk czélba véve — sajátszerű, az ezüstétől könnyen megkülönböztethető szürkés színét igen sokáig megtartja s a veret utánzását is megnehezíti. A következő §-ok, a melyek az ezüst- és a nikelérmék külalakja iránt rendelkeznek, láthatni, hogy az ezüst- és nikelérméknek egymással való összetévesztésének a lehetőségig eleje van véve. A nikel piaczi ára azóta, a mióta Galedoniában gazdag nikelbányákra akadtak, szintén kedvezően alakult s igy anikelnek czélba vett alkalmazása ebben a tekintetben sem talál akadályra. A réz helyett bronzot kívánunk a legalsó kathegoriát képező 2 és 1 filléres érmék számára alkalmazni. A réz, ón és horganyból álló ötvözetből készülő érmék tartósabbak és tetszetősebbek is, mint a rézérmék. A 12. §-hoz. A koronaértékre szóló ezüstérmék, a mint az a már eddig mondottakból kiderül, nem lennének értékpénzek, hanem az értékpénz és váltópénz között középhelyet elfoglaló érmék, a milyenek Angliában, Németországban és a latin Unió államaiban veretnek. Ez teszi indokolttá, hogy névértéköknek inkább megfelelő finomsággal veressenek. Az ilyen érmék 900 vagy 835 ezredrész finomsággal veretnek. A javaslat technikai tekintetekből a latin Unió államaiban is elfogadott utóbbi ötvözet mellett foglal állást. Az érmék nyerssúlyának megállapításánál figyelemmel kellett lenni először is arra, hogy ezüsttartalmuk lehetőleg arányban álljon a latin Unió államaiban forgó hasonló érmék ezüst tartalmához, a mely érmék névértékéhez a koronaértékre szóló ezüst érméink névértéke közel áll, s továbbá arra, hogy a tizes szám-. rendszerben kereken kifejezhető súlyviszonyban legyenek verhetők. Az egykoronás ezüst érme értéke, a mely az arany koronával egyenlőnek számítandó, a jelen §-ban megállapított nyerssúly és finomsági tartalom figyelembe vétele mellett az arany koronaértékével csak akkor lenne egyenlő, ha a Standard uncia ezüst ára Londonban 68-86 pennyvel jegyeztetnék, a mi 13-69 : 1 értékaránynak felel meg. Ez az értékarány Németországban 13-95 : 1, Angliában 14-28 : 1 és a latin Unió államaiban 14-38 : 1. Az ezüst érmék veretesénél a súly és finomság tekintetében megállapított rendszabályok az európai érmetörvényekben mindenütt feltalálhatók. A megengedett eltérés mérve ugyanaz, mint a német érmetörvényben, a latin Unió államaiban a megengedett eltérés a finomság tekintetében ugyanaz, a melyet a javaslat szándékozik elrendelni, a súly tekintetében csekélyebb.