Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.
Irományszámok - 1892-78. Törvényjavaslat, a Janjicitől Bugojnóig vezetendő keskenyvágányú vasutnak a Dolnji-Vakuftól Jajceig vezető szárnyvonallal együtt való épitéséről
78. szám. tm Travnikot- elhagyva a vasút a Komár hegységen át és a felső Vrbas völgybe ér. Ezt a körülbelül 30 kilométernyi hosszú és több mint 2 km. széles rendkívül termékeny és sűrű népességű völgyet minden oldalról magas hegylánczok zárják körül, melyek válaszfalat képeznek egyfelől Travnik és a Bosna-völgy felé, másfelöl Dalmátia és a tenger felé. Ennek az elzártságnak következtében ez a völgy, mely a vele határos jajcei kerülettel együttesen képes volna Herczegovinát és Dalmatiát a hiányzó gabonával ellátni, nem indulhat kellő virágzásnak és csakis az egyrészt a Vrbas völgybe Bugojnóig, másrészt Jajceig tervezett vasút kiépítése által volna lehetséges itt azt a gazdasági fellendülést előidézni, melyhez valamennyi természetes előfeltétel meg van adva. A Travnik felől vezetendő vasút D.-Vakufnál érné el a Vrbas völgyet és innét a völgyben egyrészt déli irányban Bugojnóig, másrészt északi irányban Jajceig építtetnék ki, a mely városoknál érné el a vasút ez idő szerinti végpontjait. A vasút déli végpontjául azért vétetett Bugojnó, mert a felső Vrbas-völgy ezen legjelentékenyebb városa mellett ágazik el a Livnon és Prologon át Dalmatiába vezető föut és ezen vasút feladata lesz az ez irányban létező tekintélyes forgalmat is felvenni. Jajce pedig azért választatott a vasút északi végpontjául, mert az a terepviszonyok következtében ott leli természetes befejezését. Azon kivül, hogy a Vrbas-völgy felette termékeny, a völgyet határoló hegylánczok is mindenféle gazdag ércztelepeket tartalmaznak, nevezetesen mangán-érczeket, réz- és vaskéneget; természetes azonban, hogy a mai szállítási viszonyok mellett a foganatosított kutatások kedvező eredménye daczára sem lehet hozzá fogni e gazdag telepek tervszerű kiaknázásáhozGsakis a Jajce közelében fekvő réztelep vétetett eddig — csekélyebb mértékben — üzembe a »Bosnia« bánya-társulat által, egy nagyobb arányú vállalat azonban, a milyen a réz-érczek ottani gazdagságának megfelelne, a szállítás drágasága miatt nem lehetséges. Áttérve a tervezett vasútnak már s elöbb kiemelt fontosságára, közigazgatási és politikai szempontból, a következők említendők meg: Három kerületi város: Travnik, Banjaluka és BihaC ma még semmiféle közvetlen vasúti összeköttetésben nem áll a tartomány fővárosával, Sarajevóval. Travnik ugyan csak néhány órányira fekszik a Bosna- vasút Janjici állomásától, Banjaluka pedig vasúti összeköttetésben áll Horvátországgal ugy, hogy ha nagy kerülővel is, mégis már ma is lehetséges vasúton Banjalukából Sarajevóba jutni, de Bihaő egészen félre esik minden vasúti vonaltól. Ily körülmények közt a postaösszeköttetés a főváros és a két kerületi város, Banjaluka és Biha3 közt rendesen 3 — 6 napot vesz igénybe (télen még sokkal többet). Nem szorul külön bizonyításra, hogy mennyire akadályozólag hat ez a hiányos közlekedés a közigazgatás menetére, és mennyire kívánatos volna ennélfogva, hogy a tartomány néhány központja közötti jobb közlekedés létesítése által a közigazgatás ellátása megkönnyittessék. A Janjicitöl Bugojnóig tervezett vasúti vonalnak a D.-Vakuftól Jajceig vezető szárnyvonallal együtt leendő kiépítése által Travnik egyenes vasúti összeköttetésbe jutna Sarajevóval és a távolság Banjalukától az aránylag rövid jajce-banjalukai útvonal elkészítésével egy napi útra, a távolság Bihaőtól pedig 2 napi útra leszállittatnék. Nem eléggé méltányolható végre az a visszahatás, melyet új közlekedési vonalak létesítése politikai és kulturális tekintetben gyakorol. A megszállott tartományokban tett eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakosság mindenütt ott, a hol új vasút keletkezett, a közigazgatás civilisatórius törekvéseinek gyorsabban vált hozzáférhetővé, mint másutt, és hogy a népjellem egészben változáson ment keresztül és szelídebbé, simulékonyabbá, és a magasabb kulturális feladatok iránt fogékonyabbá lett.
