Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.
Irományszámok - 1892-78. Törvényjavaslat, a Janjicitől Bugojnóig vezetendő keskenyvágányú vasutnak a Dolnji-Vakuftól Jajceig vezető szárnyvonallal együtt való épitéséről
/ 78. szám. 179 A Boszniába kivitt magyar árúknak értéke tehát 5 év alatt 105%-kal emelkedett. Az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak Boszniába történő kivitelére nézve hasonló adatok nem állanak rendelkezésre; minthogy azonban Bosznia és Herczegovina a kész ipari czikkekben való szükségletüket majdnem kizárólag Ausztriából fedezik, mig Magyarország túlnyomóan csak nyers terményeket és félgyártmányokat szolgáltat: ennélfogva majdnem egész határozottsággal következtethető, hogy az osztrák kivitel a fentemiitett idö alatt legalább is ép oly kedvezően alakult, mint azt a magyar kereskedelemre vonatkozó statistikai adatok mutatják. Ez az állandó emelkedés, mely a monarchiának a megszállott tartományok felé irányuló kereskedelmi forgalmában mutatkozik, csakis azon gazdasági megizmosodással összefüggésben magyarázható meg, melynek jelenségei egyidejűleg Boszniában és Herczegovinában észlelhetők. Kétségkívül a monarchia közvetlen érdekében áll tehát, hogy ez a fejlődés továbbra is minden tekintetben elösegittessék és már ez okból is a Bosznia és Herczegovina kormányzatának mindenek felett oda kell törekednie, hogy teljes erejéből az ország anyagi fejlődését előmozdítsa. Határozottan állitható az is, hogy tekintve Bosznia és Herczegovina természeti viszonyait, ez országoknak gazdasági termelőképessége még nevezetesen fokozható. Igaz ugyan, hogy az erre irányzott gazdasági actió már eleve megszabott természeti korlátokba ütközik. Oly arányú iparnak keletkezése magában az országban, mely a monarchia kivitelét említésre méltó módon befolyásolhatná, Bosznia és Herczegovina jelenlegi viszonyai között beláthatatlan időkig alig várható. E tartományok azért túlnyomó részben csupán terményeiknek lehető legelőnyösebb kihasználására lesznek utalva, valamint arra, hogy ezeket részint az ország belsejében, mely a folytonos fejlődés következtében többet lesz képes fogyasztani részint külföldi piaczokon értékesítsék. E körülményekből következik, hogy a megszállott tartományokban a gazdasági termelőképesség fokozására irányzott minden actiónak, hogy az eredményes legyen, ez idöszerint mindenek előtt két határozott mozzanattal kell számolni. Egyrészt a súlypontot a termékek intensiv kihasználására kell fektetni s ennélfogva oda kell igyekezni, hogy az országnak eddig még meg nem nyitott segélyforrásai fokozatosan hasznosittassanak, másrészt arról kell gondoskodni, hogy ezen termékek lehetőleg jövedelmező értékesítése az ehhez szükséges vasutak létesítése által lehetővé tétessék. Ezek a mozzanatok azonban manapság bizonyos meghatározott boszniai termelő területre utalnak, — tudniillik Bosznia középső és nyugati részére. A most emiitett egész vidék rendkívül gazdag számos oly természeti kincsben, melyet a tartomány számára eddig nem lehetett hozzáférhetővé tenni; a földmívelés és marhatenyésztés is ott oly állapotban vannak, hogy azok még jelentékeny fejlesztésre volnának képesek. Múlhatatlanul szükséges előfeltétele azonban ezen terület magasabb gazdasági kihasználásának, mely ma félreesik a nagy közlekedési utaktól, az, hogy ott oly megfelelő közlekedés létesíttessék, a minőt csak a vasút képes teremteni. A megszállott tartományokban eddigelé két irányban fejlődött vasúti hálózat. Észak felé Bosznia már néhány év óta vasúti összeköttetésben van a monarchiával, tudniillik a Szerajevóbol Bródba vezető Bosna vasút által, melynek egy szárnyvonala is van Dobojtól — D.-Tuzla — Siminhanig, továbbá a banjaluka—doberlini katonai vasút által. Déli irányban a tavaly egész hosszában a közforgalomnak átadott szerajevo-metkovicsi vasúti vonal vezet, mely által Szerajevo ametkovicsi Narenta-kikötö utján a tengerrel köttetett össze. 23*
