Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-67. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről

67. szám. 159 A munkások anyagi és bérviszonyainak állandó figyelemmel kisérése kiváló közgazdasági fontossággal bir a munkások anyagi helyzetének javitását czélzó törekvések szempontjából, a háziipar fejlesztésénél való közreműködésre pedig leginkább az iparfelügyelők vannak hivatva, kiknek ezen viszonyokat ugy is állandó figyelemmel kell kisérniök. Eljárásuk közben szerzett tapasztalataikról az iparfelügyelök évenkint összjelentést tartoznak tenni a kereskedelemügyi miniszterhez, ki ennek alapján viszont a törvényhozásnak tesz jelentést, hogy ez által módjában legyen a törvényhozásnak, ezen fontos szolgálati ág működését állandóan figyelemmel kisérni (34., 37. %%.). Nagyon fontos rendelkezést tartalmaz a 35. §., mely munkás összebeszélések eseteiben az 1884. évi XVII. t.-cz. 163. §-ában megállapított eljárás eredménytelensége esetére az iparfelügyelöt jelöli ki azon hivatali közeg gyanánt, a ki a felmerült ellentétek kiegyenlítésének további megkísérlésével megbízható. Ily békéltető feladatra legalkalmasabbnak látszik azon közeg, ki hivatásánál fogva állandó érintkezésben van úgy a munkaadóval, mint munkással; a kinek állásával járó- kötelessége, mindkét fél bizalmát tapintatos és részrehajlatlan működésével megnyerni. A 36. §. azon rendelkezése, hogy az iparhatóság az 1884. évi XVII. t.-cz. 27. és következő szakaszai szerinti telep-engedélyezési tárgyalásokhoz az iparfelügyelöt is meghívni tartozik, ez pedig ott megjelenhet és a tárgyalásokban részt vehet, a gyárosok érdekében van. A balesetek elhárítására és az egészségügyi szempontból szükséges intézkedések sokkal könynyebben és kevesebb költséggel érvényesíthetők a telepengedélyezésnél, mint akkor, ha a telep már fel van épitve és azok utólag rendeltetnek el. E mellett iparfejlesztési érdekek is indokolják az iparfelügyelö részvétét ezen tárgyalásokon, mert igen gyakori eset, hogy egyes ipartelepek létrejöttét a szomszédság vagy más, talán verseny szempontjából érdekeltek hátráltatják, holott ez kevésbé lesz lehetséges, ha oly szakközeg fog közreműködni a tárgyalásokon, a ki minden irányban részrehajlatlan s a közérdekű szempontokat is figyelembe vevő tájékoztatást képes nyújtani. A törvényjavaslat III. fejezete a kihágásokról, azok büntetéséről és az eljáró hatóságokról rendelkezik. A 38—40. §-ok a büntetés mérvét, — a 41. §. az eljáró hatóságot, a 42. §. pedig a befolyó pénzbüntetések hováforditását állapítja meg. A büntetések mérvének ily megállapítását a törvény végrehajtásának eredményes volta teszi szükségessé, mert minden törvény csak ugy válhatik hatályossá, ha az egyúttal módot nyújt a kihágások kellő megtorlására. Az eljáró hatóság természetszerűleg csak az lehet, mely az ipartörvény végrehajtására illetékes, mert elválasztani ezen ügyeket egymástól alig lehet. Végül a törvényjavaslat IV. fejezete zárhatározatokat foglal magában, melyek szerint az ipartörvény 158. §-ának e) pontja hatályon kívül helyeztetik (43. §.), nehogy egy és ugyanazon kihágás két törvény szerint biráltassék el; a 44. §. a törvénynek Horvát-Szlavonországokban való végrehajtására nézve intézkedik; végül a 45. §. a törvény életbeléptetését annak kihirdetése utáni három hóra állapítja meg, — a mit a végrehajtásra nézve szükséges előkészületek indokolnak. Mindezek után az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyeletről szóló jelen törvényjavaslatnak elfogadását abban a meggyőződésben kérem, hogy az ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedések által ipari életünk terén szintén élénkebben érzett hiányokon lesz segítve s hogy ipari viszonyainknak fejlesztése ez utón is előmozdítható lesz. Budapesten, 1892. évi április hó 21 .én, Baross Gábor s. k., Tcereshedelemügyi m. hir. minister.