Képviselőházi irományok, 1892. III. kötet • 51-95. sz.

Irományszámok - 1892-66. Törvényjavaslat, a mármaros-sziget-kőrösmező-határszéli vasut kiépitéséről

138 66. szám. Nevezetesen a Stanisló és Bécs közötti viszonylatban: a saybuschi útirány 980 km. a zwardon-marcheggi 985 » a beszkid-szerencsi 915 » ezekkel szemben: a mármaros-szigeti 891 » továbbá a Stanisló és Fiume közötti viszonylatban: a saybuschi útirány 1.571 km. a lawoczne-szerencsi 1.262 » ezekkel szemben: a mármaros-szigeti 1.236 » végül a Szuczava és Budapest közötti vonalon: a beszkidi útirány 871 km. ezzel szemben: a mármaros-szigeti 845 » A jelzett utröviditések megfelelő s ma már úgyszólván kizárólag a kormány hatalmi körébe eső díjszabási intézkedések mellett kétségkívül elösegitendik ama törekvésünket, hogy az északkeleti forgalmat hazai vasúthálózatunk részére az eddiginél kiterjedtebb mértékben biztosithassuk. Az e czélból megindítandó tárgyalásoknál a díjszabási helyzethez képest oda fogunk törekedni, hogy egyrészt a magyar útirányok forgalmi érdekei a versenyző útirányok részesedésének megfelelő szabályozása utján érvényre emeltessenek, s hogy másrészről a gácsmagyar csatlakozási forgalomban is azon akadályok elhárításával, melyek ezen forgalom fejlődésének útjában állottak, oly intézkedések jöjjenek létre, melyek ezen forgalomnak mindkét állam gazdasági érdekei szempontjából kívánatos fejlesztését előmozdítani alkalmasak lesznek. Mindezek mellett még egy kulturális és nemzetgazdasági szempontból épen nem kicsinyelhető érv szól a tervezett vasútvonal létesítése mellett s ez az, hogy a mármarossziget— kőrösmező—határszéli vonal Magyarország északkeleti részének oly vidékét fogja átszelni, mely a vasúti forgalom előnyeiből eddig teljesen ki volt zárva s a mely vidék lakosságának ugy nemzeti irányban váló fejlődésére, mint anyagi gyarapodására a vasút igen kedvező kihatással leend és lehetővé fogja tenni, hogy ezen fa- és ásványtermékekben gazdag vidéken ipartelepek létesíttethessenek, s esetleg a gyáripar is meghonosittassék. A javaslat részleteire áttérve, az 1-sö szakaszban foglalt rendelkezést illetőleg megjegyezni bátorkodunk, hogy a kormány a tervezett vasútnak máskép, mint államköltségen, illetve államvasútként leendő kiépítését, a vonal forgalmi jelentőségénél fogva s az általa elérni kivánt czél koczkáztatása nélkül javaslatba sem hozhatta volna és pedig még azért sem, mert a magánvállalkozás eme tagadhatatlanul költséges pálya építésére kétségtelenül csak oly biztosítékok mellett vállalkozott volna, a melyek az államra nézve pénzügyileg talárl még terhesebbek lettek volna, mint a vasútnak államköltségen való megépítése. A javaslat 2. §-a bővebb indokolásra nem szorul, a mennyiben e vonal csakis ugy felelhet meg rendeltetésének, ha elsőrangú pályaként építtetik, megjegyzendő lévén, hogy a 13,500.000 frtnyi költség az általános tervezet alapján a lehető legalaposabb számitások segélyével lett előirányozva. Ezen szükséglet az egyes évek közt úgy oszlanék meg, hogy 1892-ben tervezési és egyéb előkészítő munkálatokra 500.000 frt vétetnék igénybe, a költség zöme pedig a következő két vagy három évet, az ajánlati tárgyalás eredményéhez képest, lehetőleg egyenletesen terhelné.