Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 91 rendszer mellett a biró legfeljebb azt vizsgálhatja, hogy az eskü letettnek tekinthető-e, de ha azt letettnek vagy megtagadottnak tekinti, ebből a formális következtetést le tartozik vonni, mig ellenben a tanúként! kihallgatásnál a biró a vallomás erejét egészben szabadon ítéli meg, azt teljes, nem teljes, vagy semmi bizonyítéknak tekintheti. Röviden az eskü-rendszer mellett a vitás kérdést a fél dönti el, — a tanukénti kihallgatás mellett pedig a biróság. Mindaz, a mi bizonyítékok szabad mérlegelése mellett általában felhozható, egyaránt szól a felek eskü alatti vallomásának szabad mérlegelése mellett is. Abstract szabályozás itt is visszás, mert az életben előforduló számtalan különböző eseteket nem ölelheti fel. A fél tudomása észlelésének és közlésének megbízhatósága ép ugy, mint a tanúnál csak in concreto mérlegelhető. Az élet bőven szolgáltatja a példákat arra nézve, hogy a fél által letett eskü a bíróra nézve valóban nem bir meggyőző erővel. Az eskü-rendszer azonban nemcsak az általános bizonyítási elmélettel, hanem a per czéljával sem egyeztethető össze. A per birói ítéletet, a biróság meggyőződése alapján kimondott véleményt ígér a feleknek, — és az eskü-rendszer mellett csak a felek eldöntését nyújtja. Az eskü-rendszer — mondhatjuk — partialis csődje a per intézménynek. Védhető a végszükség szempontjából: de nem igazolható, mihelyt azt jobbal helyettesitjük. A vallomás szabad mérlegelésével szemben is hangoztatott amaz ellenvetés, hogy a polgári per természetével, nevezetesen a tárgyalási elvvel nem egyeztethető össze, hogy a fél bizonyítási eszközül használtassék fel, mindenekelőtt egy nagy következetlenség azok részéről, kik az esküt bizonyítéknak tekintik; — pedig ezt tartja az uralkodó tan. E mellett ezen ellenvetés teljesen félreismeri a tárgyalási elvet, mely valójában csak az anyagszolgáltatásra, nem pedig annak megítélésére és nevezetesen a bizonyítékok mérlegelésére is vonatkozik, a mi a tárgyalási elv mellett is a biróság legsajátosabb tevékenységéhez tartozik. Egyébiránt a tárgyalási elv — az emiitett téves értelemben — már keresztül van törve, mihelyt a bírónak megengedjük, hogy valamely tényállítás valóságára vagy valótlanságára a tárgyalás összeredményéből következtessen, tehát a felek előadásaiban rejlő bizonyítási okokat felhasználhassa és mihelyt különösen azt is megengedjük, hogy a biró a felek személyes meghallgatását is elrendelhesse. Csakis ezen a megkezdett úton való következetes tovább-haladás, ha a bírónak azt is megengedjük, hogy a meghallgatás után a felet esküre is bocsáthassa. Az eskü alatti kihallgatás eredményének szabad mérlegelése következetesen azt hozza magával, bogy a kihallgatás, valamint a vallomás bizonyító erejének egyik befolyásoló momentuma, az esküvel való megerősítés is, az ítélet előtt történjék. Hogy e mellett a feltételes ítéletek kiküszöbölése minő nagy pertechnikai előnyökkel jár, már fentebb érintetett. E szabályozással szemben állanak jelenlegi perjogunk ama szabályai, melyek szerint az eskü csak feltételes végitélettel rendelhető el és az eskü csak az ítélet jogerőre emelkedése után tehető le. Hogy e szabályok nem folynak az eskü-intézmény természetéből, általában elismertetik. így — eltekintve a római eskütől — a franczia jog nem zárja ki azt, hogy az eskü a per folyamában vétessék ki és ugyanezen állásponton állanak más törvényhozások is, melyek az eskü intézményét mégtartják, sőt a német birodalmi perrend is, mely különben ugyanazt a szabályozást fogadja el, mint a mi perjogunk, megengedi, hogy a főeskti, ha a felek annak tartalmára és perbeli jelentőségére nézve egyetértenek, bizonyítási végzéssel rendeltessék el és a per folyamában tétessék le. A jelenlegi perjogunk által is az eskületétel idejére nézve elfoglalt álláspont általában csak másodlagos tekintetekkel indokoltatik, t. i. azzal, hogy e berendezés mellett a felesleges és egymásnak ellentmondó eskük elkerültetnek. E tekintetekre nézve azonban általában megjegyzendő, hogy azok az eskü szabályozásánál nem lehetnek irányadók akkor, a midőn azok a tanú kihallgatásánál és megesketésénél figyelembe nem részesittetnek. Semmi ok sem szól a 12*