Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

$4. szám. n együtt tárgyalható viszontkereset az első bíróság előtti tárgyalás folyama alatt bármikor előterjeszthető, veszélyesnek már csak azért sem mondható, mert a javaslat 98. §-a módot nyújt arra, hogy a bíróság a főper eldöntésének a viszontkereset által való késleltetését megakadályozhassa. Az 1881 : LIX. t.-czikknek a szavatos perbehivására vonatkozó intézkedései azért voltak kifejezetten fen tar tandók, mert azokban a sommás eljárásra különösen vonatkozó szabályok is foglaltatnak. HARMADIK FEJEZET. Szóbeli tárgyalás. A jelen fejezet jóval kimerítőbben szabályozza a szóbeli tárgyalást, mint jelenlegi perjogunk ide vonatkozó hézagos intézkedéseivel. E kimerítőbb szabályozást mindenekelőtt az egyes intézkedések czélszerüségének kell indokolnia. Ehhez járul, hogy e fejezet általában a felebbezési biróság előtti tárgyalásra is kiterjesztendő lesz, a társasbiróság előtti szóbeli tárgyalás pedig, melyre nézve eddig tájékoztató gyakorlat nem fejlődhetett, a beható szabályozásra különösen reá szorul. A javaslat e fejezete egyébiránt az egyes intézkedések sorrendjére nézve általában lehetőleg az eljárás menetét tartja szem előtt és e keretbe csoportosítja azután a felek és a bíróság cselekményeire vonatkozó szabályokat, végül pedig a tárgyalás elmulasztásáról, mint a rendes meneten kivül álló esetről intézkedik. A 20. §. a tárgyalandó ügyek felhívásának sorrendjét határozza meg. E sorrendre nézve a tárgyalási naplóba való bevezetés egymásutánja irányadó. Nem intézkedik azonban a javaslat az ügyek tárgyalásának sorrendjéről. Magától érthető ugyan, hogy á tárgyalás rendszerint a felhívás sorrendjében lesz eszközlendő. E részben azonban kötelező szabályt kimondani azért nem volna helyes, mert gyakran fordulhatnak elő oly körülmények, a melyek miatt e sorrendtől eltérni felette czélszerű. Ide tartozik nemcsak az a ritkább eset, midőn a bíróság a 38. §. értelmében több tárgyalás egyesítését látja szükségesnek, hanem az a mindennapos eset is, a midőn egy bonyolódottabb és hosszas tárgyalást igénylő ügy, egyszerű, néhány szóval elintézhető ügyeket előz meg. Lehet, hogy a sorban következő ügyek között olyanok is vannak, melyekben a felek halasztani vagy egyezkedni akarnak, vagy a melyekben a felek egyike meg nem jelent. Az ily ügyeket egy bonyolódottabb ügy miatt esetleg egy következő határnapra utasítani nem volna czélszerű" és méltányos. A javaslat szerint az eljárás akként alakulna, hogy a határnap kezdetén a biróság az illető órára kitűzött ügyeket felhívja és azután — tekintettel a felek kivánataira is — meghatározza a tárgyalások egymásutánját. A feleknek persze a kitűzött órában, a felhíváskor jelen kell lenniök, hacsak magukat a makacsság következményének kitenni nem akarják. Ez nemcsak a tárgyalások sorrendének czélszerű berendezése, hanem a biróság egyenletes elfoglaltatása végett is nélkülözhetlen. A javaslat ezek szerint eltér a polgári ügyekben jelenleg fennálló szabályozástól, a mely szerint a feleknek a megjelenésre két órás határidő áll nyitva. E szabályozás a gyakorlatban arra vezetett, hogy a megjelenés órája a szándékolt tárgyalási időnél két órával korábbra tűzetik ki, oly órára, a melyen még a biró sem szokott jelen lenni. A délelőtti 8 óra, tényleg 10 órát jelent. Ezt az avatottak tudják és e szerint járnak el, csak a járatlan felek jelennek meg pontosan és kénytelenek az ellenfél ügyvédjére két órán át várakozni. Áz eddigi rendszer fentartása tehát nem indokolható és különösen a társas bíróságoknál, melyeknek idejét a két órai várakozással elpazarolni nem lehet, volna kivihetetlen. Egy pár percznyi késedelem, mely KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. II. KÖTET. 10 /*ö. §.