Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-50. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

418 50. szám. Á bizonyítási tehernek megállapítása oly eljárásban, melyben az ítélet jogorvoslattal megtámadható, magában az ítéletben eszközlendö. Ezen feltétel azonban a jelen eljárásban hiányzik s a bizonyitás tekintetében az egyik, vagy másik fél által elkövetett mulasztás, helyre nem hozható hibát képez. A bizonyítást elrendelő határozat figyelmeztetés jellegével is bir és a 87. §. értelmében a felek azon helyzetbe jutnak, hogy a bi\onyitás felvétele alkalmával pótolhatják a\on bizonyítékokat, melyeket a\ érdemleges tárgyalás alkalmával felho\ni vagy ajánlani elmulasztottak. Gondoskodni kell azonban arról, hogy a feleket megillető ezen kiegészítési és pótlási jog se halasztásoknak forrásává ne váljék, se pedig magának a bizonyítás-felvételnek megszakítását ne vonja maga után. Az okirat általi bizonyitás a felvételi eljárás folyamata alatt ily következményekké nem járhat. A tanú általi bizonyitás tekintetében pedig ezen lehetőség a javaslat azon intézkedése által van kizárva, hogy csak oly tanuk hallgathatók ki, — a bizonyítást elrendelő határozatban megnevezetteken kivül, — a kiket a hivatkozó fél, a felvételre kitűzött határnapra a biró • ság elé állit. A bizonyítás-felvételi eljárásban használt új bizonyíték tekintetében, a 71. §-ban szabályozott értesítési kötelezettség fenn nem forog. Kizárja ezt a felvételi határidők mikénti kitűzése, azok gyors lefolyása s azon elv, hogy a bizonyitás felvétele, a felek kérelme vagy bármi természetű mulasztása folytán el nem halasztható. Vizsgálat tárgyát azon kérdés képezheti, vájjon ezen intézkedés a hivatkozó fél ellenfelének védelmi szabadságát nem korlátolja-e? A korlátozás csak abban nyilvánulhat, hogy a fél az új bizonyítékkal szemben, az annak megerötlenitésére szolgáló ellenbizonyitékait be n ,m szerezheti. Ezzel szemben azonban megfontolás tárgyává teendő, vájjon nem nagyobb-e azon érdek, mely az új bizonyítékok használatának megengedésében rejlik, s a mely a valóság megállapítására nélkülözlietlen, mintsem azon esetleges hátrány, mely a felet az által éri, hogy az új bizonyíték megerötlenitésére szolgáló bizonyítékot be nem szerezheti. A jelzett hátrányok azonban a javaslat 86. és 116. §-aiban foglalt rendelkezések folytán halasztások nélkül is teljesen kikerülhetők. Mert a bíróságot azon jog, hogy a felek által nem ajánlott bizonyítékokat hivatalból felveheti, a bizonyítás felvételi eljárásban is megilleti. Az újonnan hivatkozott bizonyíték elleni kifogás, a mennyiben ez egy alkalmazandó bizonyítási eszközben testesül meg, az ügy állása szerint, ha a bíróság vagy a kiküldött annak jelentőségét és döntő befolyását a bizonyitás eredményének alakulására elismeri, általa még indítvány nélkül is figyelembe fog vétetni. Ha a fél a bizonyitás felvételénél az idő rövidsége miatt, a bizonyíték megerötlenitésére szolgáló ellenbizonyitékot meg nem nevezheti, az ebből eredő hátrány kikerültetik az által, hogy a bíróság a bizonyítási eljárás pótlását vagy kiegészítését, hivatalból vagy indítvány folytán elrendelheti. Megállapítandó volt a javaslatban a büntető bíróság által hozott és jogerőre emelkedett ítéletnek befolyása az ezen eljárás alapján a Curia által hozandó ítéletre, ha mindkettő ugyanazon tényálladékot teszi elbírálás tárgyává. A 3. §-ban felsorolt érvénytelenségi okok egy része a büntető-törvénykönyvben foglalt cselekmények tényálladékának változatlan átvételében áll. A két eljárás e tényálladék megállapítására irányul. Változók azon következmények, melyek a megállapított tényálladékból levonandók.