Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-50. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

416 50. szám. A bizonyítási rendszer meghatározásánál négy különböző alapelv alkalmazásba vétele vált volna lehetségessé: 1. a bizonyítás kizárólag a felek feladata, 2. a bizonyítékok kinyomozása kizárólag a bíró feladata, 3. a bizonyítás a fél és a bíróság közös feladata, 4. a bizonyítékok kinyomozása, első sorban a felek feladata s e mellett kiegészitéskép a bíróságé. A 23. §. a kérvény benső kellékeit meghatározván, megkívánja, hogy ugy az érvénytelenségi okot megállapító tények, mint pedig az azok fenforgását igazoló bizonyítékok előadassanak, illetve megneveztessenek. A bizonyítékok pótlása és kiegészítése helyt foghat. Már ezen határozmány a bizonyítási eljárás egyik alapelvét tartalmazza, t. i. a kérvényezők formális bizonyítási kötelezettségét azon tények tekintetében, melyek a kérvényben fel vannak sorolva. Ezen elvnek határozott kifejezése a 80. §-ban foglaltatik, mely a kérvény és ellenkérvény tekintetében formális bizonyítási kötelezettséget állapit meg s ez által a bizonyítási rendszer alapját és a bíróság jogkörét már eleve megvonja. De ezen elv alapúi vétele mellett, a felek kizárólagos bizonyítási kötelezettségét oly értelemben, mint az a polgári peres eljárásban fenforog, a mely a bíróságot a szemlélő szerepére szorítja, ugy hogy kizárólag a felek által nyújtott bizonyítékok alapján ítél, már azon okokból sem lehetett elfogadni, a miket a jelen eljárás általános felismertetéséül előadtam. Nem volt alapúi elfogadható azon második elv sem mely a bizonyítékok beszerzését kizárólag az itélő bíróságra ruházza s a feleket a bizonyítási eljárásban szemlélőkké teszi, mert ez az eljárást tisztán nyomozativá változtatná át. De nem volt elfogadható a bűnvádi eljárás bizonyítási rendszere sem. A bűnvádi eljárásban a bíró előtt egy cselekmény elkövetettnek állíttatik, melynek fenforgását és a törvénynek arra való alkalmazhatóságát a biró tény és jogbeli vonatkozásaiban a felektől függetlenül is megállapítja. A választás érvénytelenítésére irányuló eljárásban a bíró feladatát nem az képezi, hogy a választásnak kétségbe vont törvényszerűségét minden irányban vizsgálat alá véve, megállapítsa. Az sem képezi feladatát, hogy a kérvényben felsorolt érvénytelenségi ok ténybeli megállapítását eszközölje, hanem az ítélet feladatát egyedül az képezi, megállapítani, vájjon azon tények, melyek a kérvényben felsoroltatnak, bebizonyításuk esetében megállapitják-e a hivatkozott érvénytelenségi ok törvényileg meghatározott tényálladékát. A bíróságnak ezen eljárás keretében nincs joga a felek ténybeli előadásaitól függetlenül, az érvénytelenségi ok tényálladékát megállapítani s a vizsgálódást oly irányba terelni, mely a felek által fel nem hozott tények megállapítására irányul. A tények szolgáltatása kizárólag a felek kötelességévé válik, és miután a tény a bíróság által fenforgónak csak annyiban ismerhető el, a mennyiben be is bizonyittatik, a bizonyítás kötelezettsége, a tény előterjesztése kötelezettségének folyományát képezi. A bíróságnak a 86. §-ban szabályozott azon joga, hogy a felek mellett pótlólag és kiegészítőlég felléphet, indokolttá vált az eljárás közérdekű természete s az által, hogy az ítéletben esetleg oly következmények nyerhetnek megállapítást, melyek büntetés természetével bírnak s mint ilyenek a felek közreműködésétől független bírói tevékenységet tételeznek fel. A bíróságnak fent meghatározott jogköre a felek által nem ajánlott bizonyítékok alkalmazásában ellensúlyozásul szolgál, a felek formális bizonyítási kötelességéből eredő azon következményeknek, melyek a bizonyítéknak megkívánt alakszerű ajánlásából és a felvétel iránti kérelemből folynak.