Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-50. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

50. szám. 405 eljárás tárgya felett rendelkezési jog meg nem illeti s a közérdek sérelmével járna, ha a választás érvényessége felett a birói ítélet hozatalának időpontja, a felek megállapításától tétetnek függővé. A tárgyalás általános elvei a 46. és 47. §§-ban vannak kifejezve. A 46. §-ban foglalt elv, — a mely hasonszerű, de nem egyértelmű a tárgyalási elvvel — a javaslatba felveendő volt, mert világosan és minden kétséget kizárólag meg kellett jelölni a birói hatáskör határvonalait. A javaslat értelmében a bíróság hatásköre átalában csak azon esetekre terjed ki, melyek a 3. §-ban fel vannak sorolva, azonban ezeknek a concrét ügyben való megállapitása is csak annyiban foghat helyt, a mennyiben a kérvényben a törvénynek megfelelően fel vannak sorolva. Az eljárási szabályoknak a bűnvádi eljárás szabályaival való kiegészítése a 46. §-ban foglalt elv kifejezését csak fokozottabb mérvben igazolja, mert ez által ki van zárva azon lehetőség, hogy a bűnvádi eljárásnak oly szabványa nyerjen ezen eljárásban alkalmazást, a mely a fenti elvvel ellenkezik. A bíróság tevékenysége azonban nem alapszik kizárólag a felek kérelmein és indítványain. Ugy a tényálladék megállapitása, mint pedig a megállapított tényekből vont bizonyos következmények levonása, meghatározott jogkövetkezmények kimondása, ezektől teljesen független és a birói tevékenységet szabályozó ezen intézkedések, mint az elv alóli kivételek, az eljárást szabályozó alapelv megállapításánál akkép voltak kifejezendök, hogy a tárgyalási elv a nyomozási elvvel kapcsolatba hozatott s mindkettő együttesen — mint egymást kiegészítő — lett az eljárás alapelveként elfogadva. Az eljárásnak másik alapelve a nyilvánosság. Ezen elv alól a javaslat — a 31. §-ban foglalt kivételen felül, — mi megszorítást sem ismer. Az ezen eljárás keretébe utalt ügyek természete kizárja annak lehetőségét, hogy oly esetek merüljenek fel, a melyek a bűnvádi eljárásban a nyilvánosság korlátozását és csak a fél-nyilvánosságot igazolnák. Az eljárás alapelvét képezi továbbá a szóbeliség. Hogy ettől mennyiben lehet eltérésnek helye, a javaslat az illető szakaszoknál állapítja meg. De az alapelvek meghatározásánál ki kellett zárni azon lehetőséget, hogy írásbeli beadványok és perbeszédek váltása fogjon helyt és ekkép az eljárás valódi természetéből kivetkőztessék. Azon esetek, a melyekben Írásbeli előterjesztéseknek van helye, a minimumra lettek szorítva és olyanok, a midőn a felek előterjesztései, mint az eljárás alapja, írásban leendő fixirozást tesznek szükségessé — mint a kérvény vagy az ellenkérvény; — vagy pedig, a midőn módot kell nyújtani a feleknek arra, hogy az eljárás folyamata alatt a tárgyalásra meghatározott határidőkön belül az előterjesztést a bíróság tudomására juttassák, mint p. o. a kérvény visszavonása, elállás. A tárgyaláskor előterjesztett okiratnak nyomban leendő közlése szükségessé válik a védelem szempontjából, mert az okmány tartalmának előadása, esetleg annak felolvasása nem pótolja azt, ha annak másolata a fél kezében van. Az előterjesztett okirat a tárgyalás folyamata alatt, kell hogy a bíróságnál legyen, mert ott, a hol több ellenfél van és azok a tárgyalás során az okiratra nyilatkozni tartoznak, annak kézről-kézre leendő adása és a fél által való betekintése, a tárgyalás hosszadalmasságát vonná maga után. (48. §.). A tárgyalási rend fentartása érdekében az 50. §-ba kimerítő intézkedések vétettek fel. A választási ügyek természete és azon bíróság magas állása, a mely azok felett ítélni hivatva van, igazolja azon szigort, a mely rendzavarások meggátlása és megtorlása tekintetében megállapíttatik. A bíróságot három rendbeli jog illeti meg: 500 forintig terjedhető rendbüntetés kiszabása, — a mely be nem hajthatás esetén elzárásra változtatandó át; — másodszor: súlyosabb esetekben u

2 hónapig terjedhető elzárást szabhat ki; végül: a mennyiben büntetendő cselekmény