Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-50. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

50. szám, 395 A hatáskör megállapításával összefüggésben áll a hatáskörök összeütközésének mikénti megoldása. Ugy a Curia, mint pedig a képviselőház hatásköre a javaslat 3., 10., 11. és 12. §-aiban körül van irva. A törvényhozásnak azon feltevésből kell kiindulnia, hogy ugy az ország legfőbb bírósága, mint pedig maga a képviselőház a törvény által felismerhetően vont határokat túllépni nem fogja. A hatásköri összeütközés következő esetei merülhetnek fel: A Curia vagy a képviselőház a kérvényt, panaszt, mint hatáskörébe nem tartozót utasítja el. Ha az elutasítás a Curia által történt, az esetre az érvénytelenségi ok feletti bíráskodás a 12. §. értelmében a ház hatáskörébe tartozik, a mely azt, a mennyiben házszabályainak megfelel, eljárás tárgyává teszi. Ha a képviselőház a panaszt, mint hatáskörébe nem esőt utasítja el, ugy ezen elutasításban nem az van megállapítva, hogy a panaszban felsorolt okok és tények a 3. §. alá vonandók, hanem csak az, hogy a házszabályok értelmében nem esik a panasz a ház bíráskodása alá. A mi tehát jogérvényes elintézést nyert, ez azon kérdés, vájjon az érvénytelenségi ok a házszabályokban — mint ilyen — meg van-e állapítva, vagy sem ? A Curia ily esetben a felhozott érvénytelenségi okot, feltéve, hogy az a törvényes formák közt elébe kerül, kizárólag azon szempontból bírálja, vájjon az a 3. §-nak megfelel-e? Mindkét esetben azon elv, hogy ugy a Curia, mint pedig a képviselőház hatáskörét egymástól függetlenül állapítja meg, kifejezésre jut. A második eset az: a midőn a Curia, vagy a képviselőház, a törvény vagy a házszabályok ellenére oly érvénytelenségi ok felett ítélkezik, a mely hatáskörébe nem esik. Eltekintve attól, hogy e kérdés felvetése inkább csak elméleti jelentőséggel bírhat: a hatáskörnek ily túlterjeszkedése ellen, akár tétetett a fél részéről kifogás, akár sem, minden jogorvoslat természetszerűleg ki van zárva. Sem a Curiát, sem pedig a képviselőházat nem lehet azon joggal felruházni, hogy őrködjék a felett, hogy a másik nem lépi-e túl hatáskörét. Ezen kölcsönös ellenőrzés, mely a felek közreműködésétől függetlenül gyakoroltatnék, a hatalmi körök összebonyolitását vonná maga után. Képzelhetők módok, a melyek szerint ily esetekben, a ház és a Curia tagjaiból alakult vegyes fórum, a ház elnökének elnöklete alatt döntene, de ezen mód javaslatba nem hozatik, mert a hatáskör túllépésének egyes felette ritkán előfordulható eseteiből eloállható hátrányok sokkal kisebbek, mintsem ily rendkívüli és számos, nagy súlyú tekintetbe ütköző módhoz folyamodni szükséges volna. A harmadik eset az, a midőn a Curia vagy a képviselőház hatáskörét túllépné s ugyanazon érvénytelenségi ok mindkettő előtt eljárás tárgyát képezi. Ezen eset is a 13. §. szerint megoldható és az eljárásnak felfüggesztése a képviselőház előtt kizárja azt, hogy ugyanazon érvénytelenségi ok tekintetében ellentmondó határozatok keletkezzenek. Ha a Curia ily esetben az érvénytelenségi ok fenforgását megállapította és a választást érvénytelenítette, a képviselőház előtt az eljárás nem folytatható. Ha pedig a kérvény érdemben elutasittatott, aí abban felhozott érvénytelenségi ok többé nem érvényesíthető. A 13. §. azon elvet foglalja magában, hogy a menyiben a Curia az érvénytelenítési eljárásban valamely tény bebizonyított voltát megállapította, az ily megállapítás a képviselőház előtti eljárásban az ítéletnél alapul veendő. 50*