Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-27. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1892. évi állam költségvetésről

27. szára. 131 Az előirányzat mérlegének: ogy feleslege, mint annak csekély (1.780 forinttal) javulása pénzügyi politikánk és tárgyalásaink főeredményeképen nem tekinthető. Nagyon fontos és örvendetes tény ugyan a mérleg egyensúlyának fentartása és erre bizonyára akkor is törekedtünk volna, ha az előirányzat nem azzal záródik vala; de magának a feleslegnek nagysága államháztartásunk czélját nem képezheti; annak czélszertí, a nemzet gazdasági erejével arányos, az állami feladatoknak pontosan megfelelő és szilárd alapokon nyugvó berendezése — az egyensúly mellett — a fődolog. És midőn ebből a szempontból bíráltuk az 1892. évi állami költségvetés előirányzatát, tapasztaltuk, hogy a kiadások jelentékeny szaporulatával minden tárczában úgyszólván a természetes fejlődés és kikerülhetlen szükségek alapján találkozunk. Pedig nagyobb szabású reform még abban keresztülvive nincs; csak az állami tisztviselők javadalmazásának szabályozása czímén van 1,125.000 frt mint kezdeményezés azon feltevésben felvéve, hogy az annak alapját képezendő törvényjavaslat, az állami közegek javadalmazásának szükséges és megérdemlett javítása érdekében megfelelő' formában törvényerőre emelkedik. így tehát ez a tétel is csak feltételes kezdeményezés, melyet mi is csak azon esetre ajánlhatunk elfogadásra, ha az alapjául szolgáló törvényjavaslat elfogadtatik; de már itt megjegyezzük, hogy e költség csak félévre lévén előirányozva, kétakkora; sőt a későbbi évek folyamán még nagyobb lesz, ha egészen érvénybe lépnek az alapját képező intézkedéseke Azonban ugy ezen kiadáson, mint a vasúti államosítással járó — üzemi és államadóssági — nagy költségszaporulaton kívül: a ministeriumok központi és kül-közegeinek létszáma szaporodik és költsége is (az államvasút kivételével, a többi üzemi költségekkel együtt) — több, mint 27* millióval — tetemesen emelkedik; hogy a honvédség ide nem számitott nagy kiadási emelkedését ne is említsük. Szaporodik a kiadás; mert egyfelől: a kormányzati és közigazgatási teendők jelentékenyen szaporodtak; másfelől: mert pl. a fogyasztási és italmérési adók kezelése, ellenőrzése, valamint az adózók — adó- és illetékügyi — pontos kiszolgálása, érdekeinek biztosítása, nagyobb személyzetet tesz szükségessé és mi ezt — a részletekben indokoltan — az előterjesztett arányban szükségesnek és elfogadandónak is véleményezzük. Ha itt is reá mutatunk e körülményre, annak magyarázata az, hogy jelezni akarjuk, miszerint még az állami szervezet jelen alakjában is nriképeu mutatkozik a teendőkkel és fejlődéssel maga- a kezelési költség növekedése; hogy természetesnek tüntessük fel azt, ha mélyebbre ható és tervszerűbb reformok eszközöltetnek, azok sem lesznek tetemes kiadások nélkül eszközölhetők; tehát az államháztartás fedezeti részének jó kezelésére és fejlődésére, e szempontból nagy szükségünk lesz. Az arany felpénzét a pénzügyminister 18%-kal vette fel a kiadások rovatán, daczára annak, hogy a vámbevételek közt 167°-kal szerepel az. Kivételesen elfogadhatónak tartjuk az eltérő előirányzatot azért, hogy lehetőleg ki legyen zárva e czímen is a túlkiadás. De egyuttal e kiadás természete fentartja a valutarendezés szükségét és lehetőségét is. E tekintetben örömmel konstatáljuk, hogy e nagy művelet és közgazdasági reform létesítésére minden előkészület meg van téve és így a törvényhozásnak közelebbről lesz alkalma azt megállapítani és keresztülvitelére a kormányt felhatalmazni. Nemcsak pénzügyi szempontból kell erre súlyt fektetnünk, de azért is, mert közgazdasági és hitelviszonyaink fejlődésével és növekedő szükségeivel napról-napra jobban érezzük a papírpénz kényszer-árfolyamának és mostani pénzrendszerünknek békóit és a hitelpolitikára is gyakorolt mesterséges hatását. A nyugdíjak egész összege főleg azért növekedett 415.000 írttal, mert a ministerek eleget tettek a t. ház azon határozatának, hogy azok alapja >a tényleg bekövetkezhető« létszámra fektettessék. 17*