Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.
Irományszámok - 1892-27. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1892. évi állam költségvetésről
21 szárfi. 12? 27 .szám. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1892. évi állami költségvetésről. E költségvetést a pénzügyminister egy terjedelmes elö'adás kíséretében múlt évi október 7-én terjesztette volt a megelőző országgyűlés képviselőháza elé. Akkor indokolta volt annak tételeit, megmagyarázta mérlegét és azt a pénzügyi politikát, melyet azzal kapcsolatosan és általában a magyar államháztartás jövő biztosítása és az ország fejlődése érdekében folytatni kivan. A mnlt országgyűlés képviselőházának pénzügyi bizottsága a költségvetést letárgyalta és jelentését arról múlt évi november 5-én a képviselőház elé terjeszté. De az a képviselőházban tárgyalható nem volt és igy az újonnan választott képviselőház elé kellé terjeszteni az 1892. évi állami költségvetést, hogy az a pénzügyi bizottságához utasítsa előzetes tárgyalás végett. E bizottság ennek a munkának eredményét tisztelettel mutatja be e jelentésben. Nem ignorálhatta tárgyalása közben sem a pénzügyminister október 7-iki exposéját, sem az előző bizottság tárgyalásait és jelentéseit, sem az új országgyűlést megnyitó legfelsőbb királyi trónbeszédet, a mennyiben mindezekben kritikai támaszpontok foglal vák ugy az 1892. évi állami költségvetés elbirálására, mint a kormány pénzügyi politikájának megítélésére. Magának a költségvetésnek helyes megítélését előmozdítja még az a körülmény, hogy időközben megjelentek az 1891. egész évről az állampénztári kimutatások és igy az előirányzatnak — főleg bevételi részét — még alaposabban ítélhettük meg. Ez alapon állithatjuk azt, hogy az 1892. évi előirányzat azon mérlege, mely csekély fölösleggel záródik, — és igy az államháztartás egyensúlyát már a harmadik évben tartja fenn, — a legszigorúbb számítás és még, időközben az ország némely vidékein mutatkozó rósz gazdasági helyzet mellett is, valósitható és eredményében esetleg még kedvezőbbé is lehet. Mert a bevételek több ágában az 1891. évi tényleges eredmény jelentékenyen haladja meg az 1892. évi előirányzatot. Igy: az egyenes adókból 6,963.552 frttal (a vízszabályozási visszatérítendő összeg azonban nincs levonva) folyt be 1891-ben több, mint 1892-rd előirányozva volt; a fogyasztási adók 7,343.900 frttal adtak többet, mint a mennyire a folyó évre előirányozva lön; az italmérési jövedék 4,526.395 forinttal mutat fel kedvezőbb eredményt az előirányzatnál; a jogilletékek és díjak eredménye 2 millióval volt több 1891-ben, mint előirányozva lőn 1892-re. Ha igy a főbb jövedelmi ágak előirányzati mértéke — még ha a pénztári kezelési kimutatások rendes eorrecturáit tekintetbe is veszszük — biztosítékot nyújt nekünk azok ralósithatása iránt és a
