Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

ÍOé 24. S2árri> mint a 95. §. szerint letett, vagy megtagadott eskü a felebbezési bíróság előtt is megtartja hatályát. A beismerésben e's az eskü iránt létrejött egyezségben oly rendelkezés rejlik, mely a felet kötelezi és az ellenfélnek is jogot ád. Egyébiránt magától érthető', hogy a beismerés a felebbezési eljárásban is csak azt az erejét tartja meg, melylyel az első-biróság előtt birt, tehát hogy az ugyanazok mellett a feltételek mellett, mint ott, itt is visszavonható. A 148. §. a felebbezési eljárásban megtehető pergátló kifogásokról intézkedik. Tekintettel arra, hogy ily kifogások a felebbezési eljárásban ritkábban fordulnak elő, nem mutatkozott szükségesnek azok elkülönített tárgyalását kötelezöleg előirni. Egyébiránt a pergátló körülmények felhozására úgy a 150-ik, mint a 27. §§. szabályai is alkalmazást nyernek. A 149. §. a 2-ik és a 120. §§-nak képezi folyományát és különösen a 2. §-nál kifejtettekben találja indokolását. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknek hatáskörét már csak azért is hivatalból kell figyelembe venni, mert mint szakbiróság jár el. A 150. §. a 29. §-nak természetes következményét és kiegészítését képezi. A 151 —153. §§. a felebbezési eljárásban a bizonyítás-felvételre vonatkozó különös szabályokat tartalmazzák. Minthogy a javaslat rendszere szerint a felebbezési tárgyalás az elsőbiróság előtti tárgyalásnak folytatását képezi, magától érthető, hogy a felebbezési bíróság az első-biróság előtt felvett bizonyítás ismételt felvételét ép ugy elrendelhesse, mint az első-biróság. Sőt a bizonyitás-felvétel közvetlenségének követelménye azt hozná magával, hogy a bizonyítás felvétel mindig ismételtessék, Ka a bizonyítékot a felső bíróságnak mérlegelnie kell. A javaslat azonban, tekintettel arra, hogy a bizonyitás-felvétel közvetlensége különben sem kívánható meg feltétlenül és a bizonyításnak kiküldött vagy megkeresett bíró által való felvehetését is meg kell engedni, nem kívánhatta meg feltétlenül az első-biróság előtti bizonyitás-felvétel ismétlését sem. A felek eskü alatti kihallgatására vonatkozó szabályok már a 90—94. §§-nál indok oltattak. A 152. §-ban a, bizonyitás-felvétel közvetlenségének szabálya alól megállapított kivételek túlnyomó czélszerűségi tekinteteken alapulnak. A kivételek közül különösen az utolsó kétségtelenül kelleténél jobban megszoríthatja a közvetlen bizonyitás-felvételt, ha a bíróságok kényelmi szempontból nagyon is tágan értelmezik a tetemes nehézséget, melylyel a közvetlen bizonyitás-felvétel jár. Azonban bizonyára vannak taxatíve meg nem határozható esetek, a melyekben a közvetlen bizonyitás-felvétel előnyei nem állanának arányban annak nehézségeivel és költségeivel. Egyébiránt, ha a közvetett bizonyitásfelvétel eredménye utólag nem mutatkozik kielégítőnek, a bíróság a 153. §., illetőleg az abban hivatkozott 63. §. értelmében még mindig elrendelheti, hogy az előtte közvetlenül ismételtessék vagy kiegészittessék. A javaslat szerint egyébiránt a tetemes nehézségnek magában a bizonyítás-felvételben kell rejleni. Az a körülmény tehát, hogy pl. a bíróság nagyon el van foglalva, nem szolgálhat okul arra, hogy az egyébként különös nehézséggel nem járó bizonyitás-felvétel kiküldött által eszközöltessék. A 152. §-nak azt a rendelkezését, hogy a megkeresés mindenesetre járásbírósághoz intézendő, ugy e bíróságok könnyebb hozzáférhetősége, mint a törvényszékeknek tehermentesítése teszi szükségessé. A 154. §. megengedi, hogy a felebbezési bíróság a megtámadott ítélet végrehajthatósága felett a tárgyalás folytatásának elhalasztása esetében előzetesen intézkedhessek. Nevezetesen elejét veszi annak, hogy az oly ítéletek végrehajtása folytattassék, a melyek helyessége ellen a felebbezési eljárás folyamában alapos kételyek merültek fel; elejét veszi továbbá annak is, hogy a csak részben megtámadott ítélet végrehajtása, a meg nem támadott részben is elhalasz148. §. 149. §. 150. §. 151-153. §§• 154. §.