Képviselőházi irományok, 1892. II. kötet • 24-50. sz.

Irományszámok - 1892-24. Törvényjavaslat, a sommás eljárásról

24. szám. 93 találja, a per folyamában veendő ki és igy a feltételes ítéletek e téren is elkerültetnek, semmi nehézségbe sem ütközik. A 96. §. az előleges bizonyításra nézve a jelenlegi perjognak szabályait, a javaslat rendszeréből folyó módosításokkal, tartja fenn. ÖTÖDIK FEJEZET. Birói határozatok. A javaslat abban a kérdésben, hogy a bíróság mikor határozzon ítélettel, és mikor vég­zéssel, az eddigi jog álláspontján áll. Ezen álláspontnak ad kifejezést a fejezet bevezető §-a is, mely különben azt is hangsúlyozza, hogy a bíróság a tárgyalást berekeszti, mihelyt az ügy végeldöntésre alkalmas; tehát a tárgyalást nem folytatja, habár az ügy más jogi felfogás alapul­vétele mellett kimerítve nem volna is. A 98. és 99. §-ok a részitéletek intézményéről intézkednek, mely intézmény, bár más alakban, a felebbezési eljárásban mai jogunk szerint is létezik. Az ü.gy egy részének eldöntése egyszerűsiti a tárgyalást és a nyertes fél érdekében is áll, a mennyiben lehetővé teszi, hogy jogát legalább részben mielőbb megvalósíthassa. A részitélet hozatalát a javaslat a 98. §. eseteiben a bíróság belátására bízza, mert lehetnek előre ki nem jelölhető esetek, midőn az ügyet a szorosabb összefüggés következtében czélszerübb egy közös határozattal eldönteni. Ép ezért a javaslat még akkor sem teszi köte­lességévé a biróságnak a részitélet hozatalát, midőn a több per az ő rendeletéből egyesittetett egy eljárásba. Feltehető, hogy ilyenkor az érett ügy eldöntése nem fog sürgős ok nélkül el­halasztatni. xi §. második bekezdésének intézkedése, mely az eljárásnak a részitélet jogerőre emel­kedésiéig való felfüggesztését megengedi, azért vétetett fel, mert lehetnek esetek, melyekben a részitélet az ügy eldöntetlen részének is praejudikál; nehogy azonban a bíróság e felhatalmazása a jogkeresés megakadályozására szolgálhasson, a javaslat a felfüggesztés elrendelhetését a jog­kereső félnek indítványától teszi függővé. Ha részbeni elismerés, vagy lemondás esete forog fenn, akkor nincs ok, a mely miatt a részitélet hozatalát megtagadni lehetne. A 99. §-ból egyébiránt világos, hogy a javaslat el­ismerés alatt a jogelismerést érti, ellentétben a ténybeismeréssel. E terminológiát követi a 43. §.. valamint a beismerésre vonatkozólag az 53. és következő §-ok is. A 100. §. megengedi, hogy a bíróság az alap és mennyiség szerint elkülöníthető viták­nál, főleg kártérítési, de más, pl. örökösödési és társasági vitáknál is, az alap felett előzetesen határozhasson. Ezen engedély nem csak egyszerűsíti az eljárást, midőn a tárgyalási anyag meg­osztására szolgál, hanem gyakran feleslegessé teszi a mennyiség megállapítása végett szükséges bonyolódott és költséges tárgyalásokat is. E tekintetek képezik egyszersmind a §. amaz intéz­kedésének is indokát, hogy a tárgyalás a mennyiségre nézve az alapot megállapító ítélet jog­erőre emelkedéséig felfüggesztendő és pedig tekintettel a 162. §-ra, feltétlenül. A 101. §. elejét akarja venni annak, hogy világos követelések megítélése a főügygyel különben össze nem függő illiquid és külön is érvényesíthető ellenkövetelések támasztása által elhalasztattassék. Hogy egyébiránt e §. csak a beszámítási kifogásról és nem egyszersmind a viszontkeresetről is intézkedik, ugy a §. szövegéből, mint a 98. §-ból is világosan kitűnik. A 102. §. megfelel azon elvnek, hogy a biróság informatiójának a szóbeli tárgyalás által kell történnie. Hogy már az eszközölt bizonyítás felvétel a bíró személyének változása esetében is felhasználható, abban tálja okát, mert a bizonyitásfelvétel megkeresett biró alált is 96. §. 97. §. 98. és 99. §§. 100. §. < i 101. §. t i 102. §.

Next

/
Thumbnails
Contents