Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-4. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról

4. szám. 29 A 9. §. Budapestre és a magyar korona országain kivül levő állomáshelyekre nézve a fizetés minimumát 600 írtban állapítja meg. Tekintettel arra, hogy a fővárosi drágaság s a vidéki élet közötti különbözetet a működési pótlékoknál felállított különzet az alsóbb fizetési fokozatokon alig képes kiegyenlíteni, tekintettel arra, hogy több szolgálati ágazatnál a 600 frtot már is meghaladó fizetési minimum van jelenleg is megállapítva, végre tekintettel arra, hogy ez alig fog költségtöbbletet előidézni, hanem csak arra fog vezetni, hogy a 600 írtnál kisebb fizetéssel javadalmazottak vidéki állásokra osztatnak be, ezt a rendelkezést a törvényjavaslatba felveendőnek találtam. ' * ..A 10. §. egy, a szolgálati szabályokban eddigelé is föntartott elvet törvényesít, a mely rendelkezés bővebb indokolást nem igényel. A 11. §. a gyakornokok illetményeit az előföltételül kivánt alaki képzettséghez képest három fokozatban állapítja meg. Ugyanezt az elvet kívántam volna a tisztviselőknél is érvényesíteni s legalább azt kimondani, hogy a felsőbb tanintézetet végzett egyének első alkalmaztatása a tisztviselői állásra a X. rangosztálylyal kezdődjék. A pénzügyi s főleg az igazságügyi szakban alkalmazott kisebb fizetésű tisztviselők nagy számánál fogva, de másrészt azért is, mert különben a gyakornokból tisztviselővé kinevezett magasabb képzettségű egyén illetményeinek növekedésében egyszerre rohamos emelkedés állana elő, ezt a több oldalról támasztott kívánalmat teljesíthetőnek nem véltem. A gyakornokokra nézve azonban lényegesebb költség s más nehézségek nélkül kivihetőnek tartom ezt a kívánalmat, sőt tekintettel arra, hogy az igazságügyi szolgálatban az akadémiai képzettséggel biró gyakornokok illetményei részben már is magasabb összeggel vannak megállapítva, ezt a magasabb illetményt a magasabb képzettségű egyénekre általánositandónak és ebből folyólag az illetményeknek az előképzettséghez mért osztályozását érvényesitendőnek vélem. II. A második fejezet egyetlen §-a — a 12-ik — az altisztek és szolgák illetményeit osztályozza, a mennyiben az altisztek részére 500, 450 és 400 frtos fizetési fokozatot, a szolgák részére pedig a fővárosban s a magyar korona országain kivül fekvő valamely állomáshelyen 400, 350 és 300, s a vidéken 350, 300 és 250 frtos fokozatokat állapit meg. Ezeket a fizetési összegeket véltem megállapitandónak egyrészt azért, mert a mai csekély illetmények mellett ügyesebb és megbízhatóbb szolgát, különösen kiszolgált altisztet, szolgai állásokra alig kaphatunk, másrészt, mert némely ágazatokban már is ily mérvű fizetések vannak megállapítva. A lakpénznél és helyi pótléknál a fővárosban 100 frtot vévén alapul, a nagyobb vidéki városok és egyéb helyekre nézve arányosan ugyanaz a kisebb összeg állapittatik meg, a mely a tisztviselők lakpénzénél és helyi pótlékánál lenne megállapítandó. Hogy a szolgáknál a lakpénzen és helyi pótlékon kivül a főváros és a vidék között a fizetés mennyiségére nézve is különbség tétetik, ez azon, a 8. §-nál is felemlített tapasztalásnak a következése, hogy a lakpénznél és helyi pótléknál megállapított különzet nem képes a fővárosi és a vidéki megélhetési viszonyok között, különösen az alsóbb fizetési fokozatokon nyilvánuló aránytalanságot kiegyenlíteni. Ugyanebben a §-ban még az altisztek és szolgák fokozatos előléptetésére nézve az a tisztviselőknél követettől eltérő eljárás jut kifejezésre, hogy nemcsak a kinevezés sorrendje szerinti idősbség, hanem e mellett az érdemesség és használhatóság is megkívántatnak az előléptetési igény érvényesülésére. Szükséges ezt az intézkedést felvenni azért, mert ugy az altiszteknél, mint a szolgáknál a fizetési fokozatokban nyilvánuló különbözeteken kivül az érdemnek magasabb illetmények által való díjazására különben mód nem nyilik, de szükséges azért is, hogy a kevésbbé használható egyének az érdemesebbek rovására a jobban javadalmazott állásokat el ne foglalhassák.