Képviselőházi irományok, 1892. I. kötet • 1-23. sz.

Irományszámok - 1892-12. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az országgyüléshez, a Térrét-kovásznai keskenyvágányú helyi érdekű gőzmozdonyú vasut engedélyezéséről

202 12. szám. irda vagy távbeszélő vezetéket a pálya indóházain, esetleg őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőkig, valamint a forgatható védjelző készülékekig engedélyes költségén, a részletekre nézve az illető posta- és távirdaigazgatóság és az engedélyes közt jegyzőkönyvileg megállapított feltételeknek megfelelően saját közegei által megépíttesse. Ez esetben, a mennyiben az üzleti távirda vagy távbeszélövezetékekkel egyidejűleg állami távirda vagy távbeszélövezeték nem építtetnék, engedélyes köteles az oszlopok és más építési anyagok összes árát s az összes építési költségeket, a mennyiben pedig egyidejűleg állami távirda vagy távbeszélövezeték is építtetnék, az üzleti vezeték anyagainak árát és az összes építési költségeknek az üzleti vezetékek létesítésére fordított aránylagos részét megtéríteni. Mindkét esetben köteles engedélyes az építkezéshez szükséges összeget az utólagos elezámolásig • kamat nélkül előlegezni és az oszlopokat s a többi építési anyagokat az építendő pálya mentén az illető posta- és távirdaigazgatóság által meghatározott módon és időben saját költségén szétosztatni. A kereskedelemügyi m. kir. ministernek jogában áll a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor állami távirda, esetleg távbeszélövezetékeket alkalmaztatni, ez esetben azonban az oszlopok az állam költségén való fentartás kötelezettsége mellett már akkor az állam ingyen tulajdonába mennek át. Az üzleti távirda, távbeszélő és villamos vezetékek és berendezések összes alkatrészeikkel együtt a vasút kiegészítő tartozékát képezik, ennélfogva a jelen engedélyokirat 22. §-ában megállapított esetekben és módok szerint az államra haramiának át. Egyébként az 1888 : XXXI. t.-cz., valamint az annak alapján kibocsátott, vagy kibocsátandó ministeri rendeletek határozmányai, továbbá a hazai vasutakkal a távirdákra nézve 1877. évben kötött egyezmény határozatai az engedélyesre nézve is kötelezők maradnak és lesznek. 19. §. Mihelyt a polgári vagy katonai forgalom a jelenleg engedélyezett vonalon annyira növekedett, hogy az éjjeli szolgálat és gyorsabb forgalom berendezése a kereskedelemügyi m. kir. minister egyoldalú megítélése szerint kívánatosnak vagy szükségesnek mutatkozand, az engedélyes köteles lesz saját költségen mindazon berendezéseket eszközölni és mindazon biztonsági intézkedéseket megtenni, melyek a fennálló szabályok és utasítások szerint szükségesek s illetőleg, a melyek a kereskedelemügyi m. kir. minister részéről, hivatkozással azon szabályokra, követeltetni fognak. A mennyiben azonban a katonai forgalom érdekében az engedélyezés alkalmával alapul vett teljesítési képesség határán túlmenő berendezések kívántatnának, ezek csakis engedélyes hozzájárulásával lesznek érvényesíthetők. Az engedélyes köteles továbbá a kereskedelemügyi m. kir. minister rendeletére minden kártalanítás nélkül egy másik vágányt az esetre kiépíteni, ha az engedélyezett vonalon az évi elegybevétel kilométerenként 14.000 frtot osztrák értékben meghalad. Ezen kötelezettség teljesítése azonban engedélyestől csak az alább megállapított engedélytartam első 30 éve alatt követelhető. 20. §. Az engedélyes köteles az engedélyezett vasút üzletéről a számadásokat az érvényben álló számlázási minta szerint vezetni s a lezárt üzleti számlát a vagyonmérleg, nyereség- és veszteség-számlával együtt legkésőbb a számadási évet követő május hó végéig a kereskedelemügyi m. kir. ministerhez bemutatni.