Képviselőházi irományok, 1887. XXXIV. kötet • 1243-1257. sz.

Irományszámok - 1887-1253. Jelentése, a m. kir. pénzügyministernek, a "némely államadósság beváltásáról" szóló 1888. évi XXXII. t.-czikk végrehajtásáról

Mi Í253. szátti. 5-ik melléklet az 1253. számú irományhoz. Magyarázó szöveg az La), 1.6 J, II. és III. táblázatokhoz. Á most befejezett conversionalis mivelet már terjedelménél fogva is, de még inkább azon jelentőségnél fogva, melylyel államháztartásunk consolidatiója szempontjából bir, oly lényeges mozzanatot képez hitelügyünk történetében, hogy az ezen miveletröl szóló jelentés előterjesztése alkalmasnak látszik egy rövid visszapillantásra hitelügyünk fejlődésére azon kortó), melylyel önálló államháztartásunk kezdődik, és szolgálatot vélek teljesíteni a törvényhozásnak, ha néhány táblázatba összeszorítva eléje terjesztem azon adatokat, melyek leginkább képesek, legalább nagy vonásokban, megvilágítani államháztartásunk ezen nagyjelentőségű részének fejlődését. Az idecsatolt táblák tartalmazzák: I. az 1867. óta a magyar állam részéről kibocsátott államadósságokat, I. a) az államosított vasutak által kibocsátott adósságokat, II. foglalkoznak külön járadékadósságainkkal és III. összehasonlítják járadékaink árfolyam-fejlődését több külföldi állam hasontermészetü adósságainak árfolyam-fejlődésével. Az ezen táblákban foglalt számok ugyan eléggé érthetően szólnak, és alig szükséges más mint némi útmutatás, hogy e számokból mindenki kiolvashassa azon útnak történetét, melyet állami hitelünk bejárt a nehéz kezdettől a megnyugtató jelenig, melyből bátran meríthetjük a reményt, hogy áldozatkész törekvésünk meg fogja szerezni aránylag fiatal államháztartásunk hitelének a teljes egyenrangúságot Nyugat-Európa pénzügyileg consolidált többi államainak hitelével. Az I.a) táblázat tartalmazza az adatokat a magyar állam részéről kibocsátott államkölcsönökröl, a még az absolut korszakból eredő földtehermentesitési kölcsöntől és alkotmányos korszakunk első nagyobb kölcsönétöl, a vasúti kölcsöntől egész a legújabb egyesitett vasúti kölcsönökig, 4%-os földtehermentesitési kölcsönig és az italmérési kártalanítási kölcsönig, mig azon adósságok, melyek a magyar államot vasutaink államosítása folytán terhelik és igy csak akkor vétettek át az állam részéről, mikor már többé-kevésbbé régtől fogva megtalálták piaczukat, az I. á) táblázatot kiegészítő I. 6) táblázatban vannak felsorolva. A közvetlenül az állam által kötött kölcsönökön kívül csak a kisebb jelentőségű lánczhid-kölcsön talált helyet az I. a) táblázatban daczára, hogy nem bocsáttatott ki az állam által, mert az 1.6) táblázatba, az kizárólagosan vasúti kölcsönöket tartalmazván, nem volt beilleszthető. Az I. a) táblázat a kölcsön neve mellett a kibocsátásra felhatalmazó törvényczikket és a kibocsátás évét tartalmazza; a következő rovat a kibocsátásra vállalkozott pénzcsoportot ismerteti, a földtehermentesitési adósság és a szölő-dézsmaváltság kivételével, melyek egyenesen a kártalanítást élvező közönségnek szolgáltattak ki. 1874-ben, a 767a milliós ezüst-kölcsönnél fordult az állam először a hitelbank vezetése alatt álló pénzcsoporthoz, mely azóta majdnem állandóan működik közre államadósságaink elhelyezésénél. Az 5-ik rovat kimutatja az egyes államadósságok kibocsátott névértékét, mely a 6-ik rovatban foglalt fix átvételi árfolyammal szorozva adja