Képviselőházi irományok, 1887. XXXIV. kötet • 1243-1257. sz.
Irományszámok - 1887-1253. Jelentése, a m. kir. pénzügyministernek, a "némely államadósság beváltásáról" szóló 1888. évi XXXII. t.-czikk végrehajtásáról
1253. szám. 331 A convertált 172,575.285 frt 6%-os földtehermentesitési kötvény beváltása kerül . .... . . . .' . . . . . 172.575.285 frtba, az elért többlet . ." 630.018 frt. Az értékesítési átlag-árfolyam volt 86-8,i57.843°/o, a beváltási átlag-árfolyam 100°/o, illetőleg 100 frt p. p. névérték után 105 frt o. értékben. A mint látjuk, a vasúti arany-kölcsönnél . . ... . 36.571 frt, az ezüst-kölcsönnél ; 1062.923 > és a földtehermentesitési adósságnál ....... . . 630018 » együtt tehát . . 1,729.512 frtnyi többlet mutatkozik, mely összegből levonva mind a három adósság 737.547 frtot tevő és alább részletesebben ismertetett convertálási költségeit, mutatkozik mind a három adósságnál együtt véve 991.965 frtnyi tiszta nyereségtöbblet. Legkisebb felesleg mutatkozik az arany-kölcsönök conversiójánál. Ezt megmagyarázza azon körülmény, mely a fentebb előadott számtételek egy futó megpillantásánál is feltűnik, hogy ugyanis az új arany kölcsön kibocsátási árfolyama mellett a bevonandó arany-kölcsönök tökeértékét nem fedezi. Ennek oka abban rejlik, hogy, a mint azt fentebb is előadtam, a beváltandó kötvények egy része, jelesül az 1868-ik évi magyar vasúti kölcsön, valamint a 30 és 54 millió frtos kölcsönök sterlingfontra is szólván, az angol piaczon nem 100 arany írttal, hanem a 10 sterlingfont magasabb egyenértékével, vagyis 101 V* aranyforinttal voltak beváltandók. A consortium a vele létrejött szerződés szerint ennélfogva az általa kicserélés vagy beváltás utján bevont 1868. évi m. vasúti kölcsönköt vényeket névértékkel aranyforintokban és illetőleg a mennyiben a kicserélést vagy beváltást tényleg a Sterlingfont értékaránya szerint eszközölné, 10 font Sterlingnek =- 1017* aranyforintnyi értékaránya szerint hozhatta volna számításba. Alig szenvedhet kétséget, hogy ha megfelelő előintézkedések nem tétettek volna, s a kötvények előre meg nem szereztettek volna, azok — kevés kivétellel — Londonban, vagyis ott fogtak volna kicserélésre és beváltásra bemutattatni, a hol azokat föltétlenül a Sterlingfont értékaránya szerint — tehát magasabb értékben kellett elfogadni. Erre való tekintettel, és miután a Sterlingfont értékarányában való tényleges bevonásnak mérve különben is alig lett volna igazolható, és illetőleg az e részbeni felszámítás helyességének elbírálására mi támpont sem állott volna rendelkezésemre, — a consortiummal utólag abban egyeztem meg, hogy az 1868. évi m. vasúti kölcsönkötvények fele része névértékben, fele része pedig a Sterlingfont értékaránya szerint, vagyis 101 V* aranyforintnyi árfolyamon, és illetőleg az összes kötvények 100-625 átlagos árfolyamon legyenek felszámíthatok. Ezen megállapodás folytán az 1868. évi m. vasúti kölcsönkötvények bevonása mintegy 400,000 aranyfrttal többe került ugyan, mint azok aranyforintokban kifejezett névértéke, teljes meggyőződésem szerint azonban eme megállapodás következtében a szóban lévő kölcsönkötvények bevonásánál, tényleg legalább 200.000 aranyfrtnyi megtakarítás éretett el. Az aranykölcsön conversiójánál elért felesleg megítélésénél ezen kivül figyelembe veendő, hogy az aranykölcsönböl eredetileg tervezett két kibocsátás helyett csak egy aranyforint, márka és frankra szóló kibocsátás létesült, a Liver sterlingre szóló kibocsátás mellőzésével, mely utóbbi, ha létesül, bizonyára nagyobb pénzbeli eredményt szolgáltat, de másrészt a törlesztést is tetemesen súlyosabbá teszi. A bevonandó arany-kölcsönök azon részét, melyet az új kölcsön átvételi fix árfolya
