Képviselőházi irományok, 1887. XXXIV. kötet • 1243-1257. sz.
Irományszámok - 1887-1243. Törvényjavaslat, a Svájczczal 1891. évi deczember hó 10-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről
8 1243. szám. 7. czikk. Azon kereskedők, gyárosok vagy más iparosok, kik országuk illetékes hatósága által kiállított iparigazolványnyal bizonyítják, hogy azon állam részéről, melynek területén állandóan tartózkodnak, iparuk gyakorlására jogosítva vannak és hogy ott törvényes adókat és illetékeket fizetnek: jogosultak arra, hogy a másik szerződő fél területén akár személyesen, akár pedig szolgálatukban álló utazó-ügynökök utján, kereskedőknél, eladási helyiségekben, vagy termelőknél is, bevásárlásokat tehessenek és olyan kereskedőknél, vagy más személyeknél, kik a felajánlott árúkkal kereskednek — mustrák mellett is — megrendeléseket gyüjthessenek, a nélkül, hogy e czímen bárminő további adókat tartoznának fizetni. Iparigazolványnyal ellátott iparosoknak (utazó ügynököknek) csak árúmintákat szabad magukkal vinniök, nem pedig árakat is. Ez iparigazolváuyok a G) alatt mellékelt minta szerint állíttatnak ki. A szerződő felek kölcsönösen közölni fogják egymással azt, hogy mely hatóságaikat bízták meg az iparigazolványok kiszolgáltatásával, és hogy ezen igazolványok birtokosainak iparuk gyakorlásában minő szabályokhoz kellend alkalmazkodniuk, A szerződő felek alattvalói, kik kereskedésük fízése és termékeik el árusítása végett az egyik fél területéről a másikéra vásárokra és sokadalmakra mennek, ott kölcsönösen ugyanazon bánásmód alá esnek és nem vethetők alá magasabb illetékeknek, mint a saját alattvalók. A fentebbi megállapodások nem alkalmazhatók a házaló-iparra, a vándoriparra, sem a nem iparosoktól eredő megrendelések gyűjtésére. A szerződő felek egyikének alattvalói, kik a kétrészbeli területek különböző helyei közt fuvarozást vagy hajózást tíznek, ezen iparuk tízeséért a másik fél területén semmiféle iparadó alá nem vethetők. Article 7. Les négociants, les fabricants ou autres industriels qui prouvent par une carte de légitimation industrielle, délivrée par les Autorités de leur pays qu'ils sönt autorisés dans l'État, oü ils ont leur domicile, a exercer leur industrie et qu'ils y acquittent les droits et impöts légaux, pourront, dans les territoires de l'autre Partié contractante, sans étre contraints a ce titre de payer des taxes ultérieures, sóit personellement, sóit par des commis voyageurs a leur service, fairé des achats chez des négociants ou dans les magasins de vente, ou enfin chez les producteurs et recueillir, mérne avec des échantillons, des commandes chez des négociants ou autres personnes dans l'exploitation industrielle desquels les marchandises du génre offert trouvent leur emploi. Les industriels (commis voyageurs) munis d'une carte de légitiruation pourront porter avec eux des échautillons,mais nonp.is des marchandises. Les cartes de légitimation seront délivrées d'aprés le formulaire ci-joint (annexe G). Les parties contractantes se feront réciproquement connaítre quelles sönt les Autorités chargées de délivrer les cartes de légitimation et elles se communiqueront les prescriptions auxquelles les détenteurs de ces cartes doivent se conformer dans l'exercice de leur profession. Les ressortissants de l'une des Parties contractantes, se rendant aux foires ou marchés sur les territoires de l'autre Partié a l'effet d'y exercer leur commerce ou d'y débiter leur produits, seront réciproquement traités comme les nationaux et ne seront pas soumis k des taxes plus élevées que celles pereues de ces derniers. Les stipulations qui préeédent ne s'appliquent pas au colportage, au commerce ambulant ni a la reclierche de commandes chez des personnes qui n'exercent pas de commerce, ni l'industrie. Les ressortissants de l'une des Parties contractantes, exergant le métier de charretier ou la navigation entre différents points des territoires respectifs, ne seront soumis, par rapport a l'exercice de leur industrie, á aucune taxe industrielle sur les territoires de l'autre.
