Képviselőházi irományok, 1887. XXXIII. kötet • 1227-1242. sz.

Irományszámok - 1887-1228. Törvényjavaslat, a német birodalommal a szabadalmi, mustra- és védjegy-oltalom tárgyában 1891. évi deczember hó 6-án kötött egyezmény beczikkelyezéséről

122S. szám. 37 Melléklet az 1228. számú irományhoz. ÍM Indokolás, „a német birodalommal a szabadalmi-, mustra- és árú védjegy-oltalom tárgyában kötött egyezmény beczikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1881. májas 23-án a német birodalommal kötött kereskedelmi szerződés XX. czikke és a zárjegyzokönyvnek erre vonatkozó pontja a szabadalmi, mustra-, minta és védjegyoltalom tárgyában intézkedvén, midőn egy Németországgal kötendő új kereskedelmi szerződés iránt a tárgyalások a német kormány nyal megindittattattak, azon megállapodásra jutottunk, hogy ezen tárgy iránti intézkedések a kereskedelmi szerződés keretéből kihagyatván, külön kötendő egyezmény által szabályoztassanak. Az ez alapon megindított és külön vezetett tárgyalások, melyek 1891. évi október 31-től kezdve november 7-ig Berlinben folytattattak, a jelen egyezmény megkötéséhez vezettek. Ily módon sikerült a védjegyek oltalmáról szóló nemzetközi szerződésektől sokban eltérő de a jogok sokkal nagyobb körét is felkaroló részletesebb és a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket pontosan meghatározó oly egyezményt létesiteni, mely nemcsak az ipari tulajdonra vonatkozó viszonyok eddigi szabályozását fentartja és pontosabban körülírja, hanem oly viszonyokra is kiterjed, melyek mint az áruknak hamis és a fogyasztó közönségnek tévedésbe ejtésére alkalmas jelzésének akadályozása, semmiféle eddigi egyezményben vagy szerződésben szabályozva nem voltak és a melyek különösen általam szorgalmaztatván, a nálunk felhangzott jogos panaszok orvoslását biztosítani alkalmasak. Hogy mennyivel inkább felel meg a jelen egyezmény jogos igényeinknek és mely irányban tartalmaz az uj rendelkezéseket, az az egyes czikkeknek következő részletezéséből vehető ki: Ugyanis az egyezmény 1. czikkében a szerződő felek területén a találmányok, mustrák (ideértve a használati mustrákat is) és minták gyári és kereskedelmi védjegyek, czégek és nevek fennálló oltalma a másik szerződéses fél alattvalóira kölcsönösen kiterjesztetik. Az idézett czikkben a mustrák mellett még az 1891. évi június 1-én kelt németországi birodalmi külön törvény által elismert »használati mustrák« is említtetnek. Eddig ugyanis a mustra oltalom Németországban ép úgy, mint minálunk is, a franczia rendszer szerint, a tárgyak alakjára és külső csinosságára vonatkozott, minek folytán a törvény által védett mustrák szorosan izlésmustrák fogalma alá estek. Miután azonban a német szabadalmak elnyerése az ott* dívó elővizsgálati rendszer mellett hosszabb ideig tart és aránylag több költséggel jár és miután az angol, amerikai és svájezi törvényhozások is a használati mustrák bejegyzését engedik, melyeket az angol törvény (Act. 5 és 6 Vict. 65. 1842. august 10.) mint »article of manufacture having reference to somé purpose of utility« jelzi, a német birodalmi törvényhozás is ezen használati mustrák, mint szabadalmak engedélyezésétől eltekintett és azoknak külön oltalmát bejegyzendő mustrák alakjában mondotta ki és az egyezmény megkötése alkalmával ezeknek oltalmát más államokkal szemben is biztosítani kívánta, mi nálunk addig, mig törvényhozásunk e tekintetben változást nem létesít, csak rendes szabadalom elnyerése által lesz lehetséges. A 2-ik czikk az előbbeninek intézkedéseit annyiban bőviti, amennyiben az ipari tulaj-