Képviselőházi irományok, 1887. XXXI. kötet • 1199-1223. sz.
Irományszámok - 1887-1201. A közgazdasági bizottság jelentése, "az 1895. évben Budapesten tartandó országos nemzeti kiállitásról" szóló törvényjavaslat tárgyában
1201. szám. 161 1201. szám. A közgazdasági bizottság jelentése, „az 1895. évben Budapesten tartandó országos nemzeti kiállításról" szóló törvényjavaslat tárgyában, A bizottság folyó hó 4-én d. u. tartott ülésében letárgyalván a fenti törvényjavaslatot, annak azon részét, hogy az 1895. évben megünnepelendő millenium alkalmával az ország fővárosában egy kiállítás rendeztessék,vita nélkül egyhangúlag magáévá tette, osztván a kormány azon felfogását, hogy hazánk 1000 éves fennállása örömünnepének keretéből egy általános kiállítás, melyen nemzetünk jelen közgazdászati életét bemutatjuk, s ennek állapotáról nyilvánosan beszámolunk, nem hiányozhatik, valamint azon reményét is, hogy egy ily kiállítás hazai kereskedelmünk, iparunk és gazdászatunk tovább-fejlödésében jelentékeny tényezőként fog szerepelni. Beható megvitatás tárgyát képezte ellenben azon felvetett' kérdés, vájjon a tervezett kiállítás a kormányjavaslathoz képest országos nemzeti legyen-e avagy világkiállítás? A bizottság a kormányjavaslat álláspontját, vagyis egy országos kiállítás rendezésének tervét fogadta el és ezen elhatározását a következő több fontos indokokra alapította. Mindenekelőtt érvényre emelkedett azon felfogás, hogy egy nagy nemzeti ünneppel egy országos nemzeti kiállítás, melyet az ország a saját erejéből rendez, inkább áll összhangzatban, s nemzeti jellemünknek is inkább megfelelő, mint egy idegen tőkével, talán épen üzérkedési vállalatkép rendezendő világkiállítás, a melyben mi magunk, feltéve, hogy ez nagyszabású lenne, szükségképen a háttérbe szorulnánk. Egy világkiállításnak pedig, hogy az az összehasonlítást az ujabban rendezett hasonló világtárlatokkal kiállja s nagy vonzerőt gyakoroljon, nagyszabásúnak kell lennie, mert ennek ellenkezője már eleve egy balsiker magvát hordaná magában, a mi természetesen egész nemzeti ünnepünkre egy kitörölhetlen árnyat vetne. Nemkülönben döntő befolyást gyakorolt a bizottság elhatározására annak felismerése is, hogy közgazdászati tekintetből egy világkiállítás rendezése iparunkra jelentékeny veszélyeket tartalmaz, s a legnagyobb valószínűséggel sokkal több kárt okozna, mintsem hasznot hozhatna. — Csak egy oly ország rendezhet veszély nélkül világkiállítást, mely a világversenyt bátran kihívhatja, s nem kénytelen iparát a concurrentiától óvni és félteni. — Mi egy ily versenyre elég erősek még nem vagyunk és nem is lehetünk. Iparunk, ámbár újabban szép fejlődésnek indult, még mindig gyermekkorát éli s igy azt sokkal inkább még dédelgetnünk kell, mintsem hogy KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXXI. KÖTET. 21
