Képviselőházi irományok, 1887. XXX. kötet • 1172-1198. sz.
Irományszámok - 1887-1181. Törvényjavaslat, a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltása iránt az 1891. évi XXV. törvényczikk alapján az 1891. évi junius 7-én/julius 11-én megkötött szerződés jóváhagyása és beczikkelyezéséről
70 1181. szám. leg bekebeleztessék, de a 7., 12., 21., 39., 46., 47., 48., 52., 53., 55., 56., 57. és 62. számok alatt már nyitott és a 92,, 93, 94., 95., 118., 119.,121. és 125. számok alatt ezután nyitandó központi vasúti telekjegyzőkönyvekbe bevezetett közforgalmú vasutvonalakra csak oly kikötéssel, bogy a tulajdonjog bekebelezésével egyidejűleg a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságnak a 3. czikkben jelzett 9,598.500 osztrák értékű forint, azaz : kilencz millió ötszázkilenczvennyolczezer ötszáz osztrák értékű forintnyi törlesztési évjáradéknak megfizetése iránti követelése és az ezen czikk végén emiitett többlete (felülfizetése) erejéig a magyar állam által ezennel megadott zálogjog az összes ezen szerződéssel megváltott közforgalmú vasutvonalakra a szabadalmazott osztrák-magyar állam vasúttársaság javára vasúti telekjegyzőkönyvileg közvetlenül a társasági elsőbbségi kölcsön-hitelezők zálogjoga után, kiknek kielégítéséért a vonatkozó kötelezvényekben foglaltak értelmében továbbra is a szabadalmazott osztrák-magyar állam vasúttársaság felel, — bekebeleztessék. A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság kötelezi magát, hogy a szerződésnek jogerőre emelkedése után azonnal ki fogja állítani a magyar királyi kormány részére mindazon bekebelezési engedélyeket, illetve okmányokat, melyek szükségesek arra, hogy a magyar állam tulajdonjoga a beváltás tárgyát képező azon ingatlanokra, melyeknek telekkönyvi számai jelen szerződésben kitüntetve nincsenek, bekebeleztethessék. A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság nem fog kifogást tenni, illetve egyetért azzal, ha a magyar királyi kormány a központi vasúti telekjegyzőkönyvekben az elsőbbségi kötvény-birtokosok javára bekebelezett zálogjog törlését kieszközli. A magyar állam kötelezi azonban magát, hogy ezen törlés eszközlése előtt, illetve azzal egyidejűleg intézkedni fog az iránt, hogy az elsőbbségi kötvény-birtokosok jogai azon számszerű összeggel, melylyel ezen törlés bejegyzésének időpontjában fennállanak és a központi vasúti telekjegyzőkönyvekben zálogjogilag biztositva vannak, a szabadalmazott osztrák -magyar államvasuttársaságnak a 3. czfkkben megállapított 9,598.500 o. é. forintnyi évi járadék, valamint az esetleges többlet (felülfizetés) erejéig az előző bekezdés szerint bekebelezett zálogjogára bélyeg- és illetékmentesen felül kebeleztessék, — mihez a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság ezennel beleegyezését adja. Ehhez képest a társasági elsőbbségi kötvények törlése után, a szabadalmazott osztrákmagyar államvasuttársaságnak az előbb felsorolt évjáradékok fizetésére való követelése, a társaság elsőbbségi hitelezőinek ezen évjáradékra felülkebelezett követelésével együtt, telekkönyvi rangsorban első helyen biztosított jelzálogi tétel gyanánt kell hogy jelentkezzék. .6. czikk. Mihelyt ezen szerződés jogerőre emelkedése és az 1891. évre eső s a 3. czikkben megállapított évjáradéknak a netaláni többlettel (felülfizetés) együtt való kifizetése után, a magyar állam tulajdonjogának bekebelezését, illetve a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság részére a 3. czikkben megállapított 9,598.500 forintnyi évjáradék s a netaláni többlet (felülfizetés) erejéig való zálogjognak, a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság jelen megváltás tárgyát képező s a már megnyitott központi telekkönyvekben 7., 12., 21., 39., 46., 47., 48., 52., 53., 55., 56., 57. és 62. szám alatt bevezetett közforgalmú vasutvonalaira való bekebelezését elrendelő törvényszéki végzés a szabadalmazott osztrákmagyar államvasuttársaságnak kézbesítve lett, a magyar királyi kormány által megállapítandó időpontban a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság kezelése és minden másnemű, a megváltás tárgyaira vonatkozó tevékenysége megszűnik, és az 1. czikkben felsorolt összes megváltási tárgyak, összes tartozékaikkal együtt, a magyar állam tényleges birtokába mennek át a nélkül, hogy e végből valamely egyéb átruházási cselekményre szükség lenne.