Képviselőházi irományok, 1887. XXX. kötet • 1172-1198. sz.
Irományszámok - 1887-1188. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, az 1890-ik évi állami zárszámadás és az aldunai Vaskapu-szabályozási előmunkálatok költségeiről szóló 1890. évi zárszámadás megvizsgálása tárgyában
1188. szám. S57 fogva a fenti kölcsönszerződésből eredő kötelezettEégek az 1885/6. üzletév lefolyta után a szavatoló ménesbirtokra hárultak át és a gyárak az 1886/7. üzletévtől kezdve házi kezelés alá vétettek. A mezőhegyes! szeszgyárak működése azonban a folyton tartó kedvezőtlen üzleti viszonyok folytán az utóbbi két év alatt szünetelvén, a kölcsönszerződés kamat- és tőketörlesztési terhei, valamint a bank javára ezen szerződésben biztosított évenkénti bizományi eladási díjak fizetése a ménesbirtok-gazdaságra szállván, át, ez a birtok üzemére nagy hátránynyal járt. Oly czélból tehát, hogy a ménesbirtok-gazdaság ezen reája nehezedő terhek alól felszabadittassék, a magyar leszámítoló és pénzváltó-bank 250.000 frtos kölcsönéből még törlesztetten rész, továbbá a szerződés értelmében bizományi eladási díj kárpótlás czímén megtérítendő összeg együttvéve 145 770 frt 50 krrai a pénztári készletekből kifizettetett.« (Lásd. dr. Wekerle Sándor m. kir. pénzügyministernek jelentése, a törvényhozás által az 1890. évre engedélyezett hitelekkel szemben előfordult túlkiadásokról és előirányzat nélküli kiadásokról.) És a képviselőház ezen előterjesztést tudomásul is vette. 1891. folyamán a czukorgyártásnál visszamaradt répafejekből a szeszgyártás újra megkezdetett mind a hét gyárban és ha, a mint remélhető, előnyösnek bizonyul — fenn is tartatik, ha pedig e terményág jobb értékesítésére nyilik mód, arról a földmívelésügyi minister újabb jelentést teend. 7. czím. A mezöhegyesi mcnesbirtokon létesített élővíz-csatorna munkálataira 67.310 frt 99 kr. Ezen csatornának szükséges volta és a létesítésnél felmerült rendkívüli körülmények már többször voltak a törvényhozás előtt felemlítve. Eltekintve az állami számvevőszék 1890 évi részletes jelentésének 72-ik oldalán felemiitettektől, tüzetesen foglalkozik e kérdéssel a pénzügyministerium 762. számú jelentésében. (Lásd dr. Wekerle Sándor m. kir. pénzügyministernek jelentése, a törvényhozás által az 1890. évre engedélyezett hitelekkel szemben előfordult túlkiadásokról és előirányzat nélküli kiadásokról. 26—27. oldal.) Az ott előadottakhoz még csak annyi említendő, hogy a csatorna mentén érdekelt felekkel, nevezetesen az aradi szeszgyár-tulajdonosokkal stb. a költségekhez járulás arányára nézve, a szabályszerű illetékességi tárgyalás jelenleg is folyamatban van, tehát annak bevégeztéig ezen arány meg nem állapitható. Az azonban nem hagyható figyelmen kivül, hogy habár a tényleges kiadás a fentemiitett 67.310 frt 55 kr. által a tervezéskor megjelölt 330.000 frtot 47.310 írttal meg is haladja, mégis a csatorna építésére, legalább ez ideig számítva, az előirányzaton felül van, mert a czukorgyár-részvénytársaság a vele kötött szerződés 20 évi tartamán át évenkint 6.000 frtot, összesen 120.000 frtot megtérít s igy lényegileg még mindig belül van a kiadás az előirányzaton. Végül nem felejthető, hogy joggal mondhatta a pénzügyministerium fennebb idézett jelentésében, hogy a czukorgyárnak csupán egy campagnera eső adója egymagában nagyobb összeget tett ki, mint a mennyibe az egész csatorna került. Még megemlítendő, hogy eddigelé Arad városa is 36 hold 1.078 D-öl terület ingyen átengedésével járult a költségek apasztására. 8. ciiim. A kincstári birtoknál felmerült perköltségékre 8.437 frt 61 V» kr. A kincstári birtokok egy részének a földmivelésügyi tárcza kezelésébe történt átvétele folytán az azoknál felmerült perköltségek is erre a tárczára hárultak, a nélkül azonban, hogy e költségekre, valamint az ezek részbeni megtérítéséből eredő bevételre előirányzat történt volna; minélfogva ugy a fönt kitüntetett kiadást, mint- az előfordult 3,174 frt 10 krnyi bevételt az előirányzat keretén kivül kellett elszámolni.
