Képviselőházi irományok, 1887. XXX. kötet • 1172-1198. sz.
Irományszámok - 1887-1187. Az igazságügyi bizottság jelentése, "a vasuti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1890. évi október hó 14-én létrejött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló" törvényjavaslat tárgyában
1187. szám. 103 oly alárendelt jelentőségűek, másfelől a nagy nemzetközi forgalom igényei által annyira indokolt haladást képeznek, hogy azok elfogadása által igen jutányos áron jutunk ahhoz a nagy előnyhez, melyet jogrendszerünk főbb elveinek nemzetközi érvényesülése által majdnem egész Európa területére nézve elérnünk sikerült. Meggyőződött a bizottság arról is, hogy a nemzetközi egyezmény határozatai nem foglalnak magukban semmi olynemű korlátozásokat, melyek államunknak forgalompolitikai önállását, a vasutak irányában fennálló viszonyát, vagy a díjszabások megállapitási jogát legkevésbbé is érintenék. A berni nemzetközi egyezmény tehát olyan szerződés, mely nemzetközi forgalmi érdekeinknek nagy előnyöket biztosit, a nélkül, hogy ezek miatt bármi részben áldozatot hoznánk Ez okokból a bizottság az egyezmény beczikkelyezését készséggel ajánlja. A mi már most a törvényjavaslat 2. §-ában a ministerium részére megadatni czélzott azon meghatalmazást illeti, hogy a berni nemzetközi egyezmény határozatai a belföldi és illetőleg az osztrák-magyar monarchia területén lebonyolítandó vasúti fuvarozási ügyletekre is rendeletileg kiterjeszthesse, e tekintetben a bizottság szükségesnek találta gondos összehasonlítás által felderíteni azon eltéréseket, melyek a nemzetközi egyezmény határozatai és a mi kereskedelmi törvényünk között felmerülnek. Ez eltérések a következő főbb pontokra szorítkoznak: 1. Az egyezmény 6. czikk l) pontja megengedi, hogy a vasút eltérjen a fuvarlevélben előirt útiránytól, ellenben a kt. 403. §-a kötelezi a vasutat arra, hogy a fuvarozást a fuvarlevélben kijelölt vonalakon eszközölje. 2. Az egyezmény 10. csikké szerint a vámkezelés ellátása a vasútnak nemcsak joga, de kötelessége is, mig a kt. 396. $-ának hallgatása mellett most azt a feladó is elláthatja. 3. Az egyezmény 12. czikk 5. bekezdése szerint a számítási hibákból eredő igények egy év alatt elévülnek, holott azok elévülési ideje a kt. 1. §-a alapján jelenleg 32 év. 4. Az egyezmény 15. czikke a rendelkezési jog szabályozásában kettős irányban tér el a kt.-től, és pedig: 1. A kt. 404. §. 2-ik bekezdésétől eltér abban, hogy a feladási vevény helyébe lépő fuvarlevél-másodpéldányt nem teszi előmutatóra szóló papírrá, mint a kt. 404. §. 2. bek. a feladási vevényt. 2. A kt. 406. $-tól eltér abban, hogy az egyezm. 15. czikke szerint, az átvevő az árúnak a rendeltetési helyére érkezte előtt soha sem rendelkezhetik. 5. Az egyezmény 34. és 31. czikke eltér szintén 1. a kt. T 399. #-ától abban, hogy nem a kiszolgáltatás, hanem a feladás helyét vesz a kártérítés alapjául; 2. a kt. 429. §. 1. bekezdésétől abban, hogy a rendes keresk., illetőleg a közönséges értéknek szabályzati tételek általi korlátozását meg nem engedi. 6. Az egyezm. 39. czikke szerint a vasút a szállítási határidő elmulasztásáért csak akkor nem felelős, ha a késedelem oly eseményből származott, melyet sem elő nem idézett, sem el nem háríthatott, — ellenben a kt.-nek 400. §-a szerint már akkor sem felelős, ha a rendes fuvarozó gondosságával járt el. Ezen felül itt is ki van zárva a kártérítés mérvének a kt. 429. §. 2. bekezdésében megengedett korlátozása (szabályzati tétel). 7. Az egyezmény 45. czikkének 1. bekezdése az elévülési időt 3 évre szorítja, holott az elévülési idő a kt. 1. §. értelmében eddig korlátozva nem volt. E pontonként kitüntetett főbb eltérések mérlegelése meggyőzte a bizottságot arról, hogy minden aggodalom nélkül hozzájárulhat ahhoz a törekvéshez, mely a nemzetközi egyez-
