Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.
Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról
80 1146. szám. adni azon magánérdekkel szemben, mely a tanú részéről, mint a tanúzási kötelezettség alóli mentesség oka, figyelembe jöhetne. A javaslat azon elvből indul ki, hogy a bizonyítékok szabad méltatása lehetségessé teszi a tanúkép kihallgatható személyek körének tágítását és a választáshoz fűzött politikai érdek, mely az egyik vagy másik tanúnál többé-kevésbé érvényesül, kizárási ok gyanánt nem fogadható el, hanem annak megállapítása, hogy ez mennyire hat vissza az egyes tanú vallomásának bizonyító erejére, a bíróság szabad belátására bízandó. A 98. §. értelmében a képviselő, vagy azon jelölt, a ki elien a kérvény beadatott, az esetre, ha a bizonyítási eljárás oly tény tekintetében lett elrendelve, mely az ö cselekményén alapszik, tanukép leendő kihallgatását kívánhatja. Ezen intézkedés megállapításánál kiindulási pontul szolgál az eljárásnak azon elve, hogy az abban szereplő felek nem mint anyagi értelemben jogosultak, hanem tisztán alaki szempontból tekintendők peres feleknek; hogy az érdek, mely az egyik vagy másik fél részéről a választási ügy mikénti elintézéséhez fűződik, rendszerint a fél és a tanukép szereplő egyénekre egyaránt kiterjed; s hogy az érdeknek foka gyakran teljesen független azon perbeli szereptől, mely az illető félnek jut. Az eljárás csak alakilag irányul a képviselő ellen. Nem egyéni jogai vagy jogosítványai nyernek az Ítéletben megállapítást, hanem a választás, mint közjogi actus, képezi — a törvény által meghatározott irányban — a vizsgálat tárgyát. Ezen eljárásban a felek esküje általi bizonyítás ki van zárva; mert a mint az eljárás tárgya minden magánjogi elemet nélkülöz, ugy annak formája és bizonyítási módjai közé sem volt felvehető az eskü, mely alapját a feleknek a per tárgya felett való rendelkezésében találja. De a képviselő állása a Curia előtti eljárásban lényegesen különbözik attól is, mely a vádlottat a bűnvádi perben ugy a jogok, mint a kötelességek tekintetében megilleti. Ha az érvénytelenségi okot alkotó tényálladék egyúttal büntetendő cselekmény tényálladékát is képezi és e cselekmény ugy az egyik, mint a másik eljárásban a képviselő vagy más jelölt által elkövetettnek állíttatik, vagy az abban való részesség hozatik fel, az esetre, ha a Curia előtti eljárásban az illető személyek tanukép leendő kihallgatása mellőztetnék, a képviselő ezen eljárásban kedvezőtlenebb helyzetbe jutna, mint a bűnvádi perben. A bűnvádi eljárásban őt ezen cselekményre nézve a vallomástétel joga illeti meg. Ez utóbbi két elemet rejt magában, u. m. pernyilatkozatot és tanuságtételt. A tanúságtétel, mely a vallomásban rejlik, a birói Ítélet alapjául szolgálhat s fölmentést eredményezhet, habár más bizonyítékokkal ellenkezik. A vallomásban rejlő tanúságtétel ép ugy képezi a szabad méltatás tárgyát, mint más tanúé s a vádlott szavahihetősége gyakran sokkal nagyobb lehet, mint az ellene valló tanuké. A Curia előtti eljárásban azon személyek, kik ellen a kérvény intéztetik, a bíróság előtt vallomást nem tesznek. De ezen perjogi alakot az eljárás keretébe be sem lehet illeszteni, ha hiányzanak azon perjogi intézmények, melyek annak alapját és folyományát képezik. Ezen eljárásban tehát arra kell törekedni, hogy a képviselőnek vagy más jelöltnek perbeli nyilatkozata élesen elhatároltassék attól, a mi a vallomásnak megfelel, t. i. az abban rejlő tanúságtétel elemétől. Ezen elhatárolás alakilag is keresztülviendő, még pedig akkép, hogy a pernyilatkozatoktól különböző, vallomás azon alakot öltse föl, a melyben vallomások ezen eljárás keretén belül egyáltalán tehetők.
