Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

62 1146. szára. De a bűnvádi eljárás egyes szabályainak az itt szabályozott eljárásba való átültetése nem lehet pusztán mechanikus beillesztés, hanem az ez utón eszközlendö kiegészítés kell, hogy minden tekintetben a rendes beillesztés jellegével bírjon. A törvényhozásnak ily esetben meg kell határoznia a feltételeket, melyek alatt a kiegészítés helyt foghat és meg kell jelölnie azon ismérveket, a melyekhez ezen birói működés kötendő. Kiegészítésnek csak akkor van helye, ha a jelen törvény maga nem rendelkezik. A törvény rendelkezése pedig fenforog, midőn a törvényhozó akarata vagy az egyes intézkedés szavaiból, vagy az egész eljárásnak rendszeréből, a megengedett értelmezési eszközökkel megállapítható. | A törvény értelmezése megelőzi tehát és kizárja a bűnvádi eljárás szabályai által kiegészítést. Maga az utóbbi nem állhat a puszta átvitelben vagy pedig tisztán hasonszerű alkalmazásban. Mert az előbbi az eljárás rendszerének összhangját zavarná meg, az utóbbi pedig hasonszerű perjogi viszonyt, vagy perjogi tényálladékot tételez fel; a mi szintén nem forog fenn. A bűnvádi eljárásnak kiegészítési forrásként való megjelölése elvi okadatolását abban leli, hogy mindkét eljárás alapelvei, t. i. a szóbeliség, nyilvánosság és a bizonyítékok szabad méltatása: azonosok; mindkét eljárás kizárólag a közérdeknek szolgál; mindkettőben a felek csak alaki értelembén vett perfelek s az eljárás a maga egészében a vádelven alapuló bűnvádi eljárással a legtöbb hasonszerűséget tünteti fel. De mindezek daczára a bűnvádi eljárás szabályai feltétlen alkalmazást még hiány esetében sem lelhetnek, hanem csak annyiban, a mennyiben az ezen javaslatban szabályozott eljárással, illetve annak elveivel összhangzásban állanak. Az összhang helyreállítása képezi azt, a mi a rendszeres beillesztés ismérvéül szolgál. A szabály módosul, még pedig ezen eljárási elvek és intézkedések behatása alatt, a mi abban talál kifejezést, hogy a szabály megfelelően alkalmazandó. A törvény eljárási része tehát kettős kiegészítést nyer, még pedig törvényes hasonszerűség és joghasonszerüség által. A jelen javaslatban megállapított határidők, melyek oly cselekmények véghezvitelére vonatkoznak, a melyek akár az eljárás megindítása, akár pedig folytatásának feltételét képezik, a záros határidő természetével birnak s a mennyiben a cselekmény ezen határidőn belül nem íoganatosittatik, az ahhoz való jog a törvény erejénél fogva megszűnik. Az eljárás gyors lefolyásának biztosítása, ezen elvnek megfelelő alkalmazását a tárgyalási határnapok tekintetében is szükségessé teszi s a mint a határidők záros természetűek, ugy a határnapok peremptorikusok. Az előbbiek tekintetében az előbbi állapotba való visszahelyezésnek, az utóbbiak tekintetében pedig igazolásnak nincs helye (44. §.) Az eljárás gyors lefolyása függ a tárgyalási határidők és határnapok meghatározásától és azon befolyástól, mely a feleknek e tekintetben engedtetik. A javaslat hármas felosztást tesz: ismer zárhatáridöket, törvényen alapulókat és bíróságiakat. A bírósági határidők részben olyanok, mint a melyek a törvényen alapulóknak folyományai és ez esetben a határidő terjedelme magában a javaslatban nyer meghatározást; részben pedig olyanok, a melyeknek terjedelmét magában a törvényben eleve meghatározni nem lehet, ilyenek pl. az ügy érdemleges tárgyalására kitűzendő határnapok. A felek kölcsönös halasztási joga a 45. §-ban határozottan ki van zárva, mert őket az