Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.

Irományszámok - 1887-1146. Törvényjavaslat, az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról

42 1146. szám. utóbbi esetekben a választói szabadság ellen intézett támadás más formákban jelentkezik, a mely formákat azonban, hogy bírói megállapításra alkalmasak legyenek, a törvényben teljes határozottsággal meg kell jelölni. Ezek a mérvadó szempontok, a melyek ugy a 6., valamint 7. pont megállapításánál alapul szolgáltak. A 6. pontban foglalt érvénytelenségi ok megfelel a büntető törvénykönyv 171. és 172. §-ának azon különbséggel, hogy mint tényálladéki mozzanat azon különös czél szerepel, a melylyel maga a cselekmény szoros összefüggésben áll. A cselekménynek a szándékba vett czél elérésére alkalmasnak kell lennie, de az érvénytelenségi ok fenforgása nem tételezi fel, hogy más jelölt felállítása tényleg meggátoltatott, vagy pedig a választás eredménye tényleg törvényellenesen befolyásolva lett. A cselekmény alkalmas volta részben az elkövetés módozataitól s annak hathatósságától függ, a mely azonban objectiv ismérvekhez van kötve. A 7. pont alatt emiitett érvénytelenségi ok részben megfelel a büntető törvénykönyv 172. §-ának, részben pedig attól eltérő tényálladéki mozzanatot foglal magában. A tényálladékba ugyanazon czél lett felvéve, mint a 6. pontba. Ezen tényálladék első része a jelenleg érvényes jogot megszabó házszabályokból van véve. De ezen javallat azt jelentékenyen megszorította. A házszabályokat ezen jogi korlát felállításában a B. T. K. és az az indok vezette, hogy a választási küzdelemnek törvényszerű lefolyását és a választási szabadságnak érvényesülését mi sem gátolja s akadályozza meg annyira, mint a szenvedélyeknek a büntető törvény által tiltott felidézése s oly állam és társadalmi intézmények megtámadása, melyeknek a legélesebb választási harczok közepette is sértetlenül és érintetlenül kell fennállania. Mert a választási visszaélések legveszélyesebb faját nem az anyagi 'eszközök törvényellenes felhasználása képezi, hanem a választóknak oly szellemi befolyásolása, a mely magával az állami renddel ellenkezik s a melynek meggátlására indokoltnak tekinthető nemcsak a cselekménynek büntetéssel való sujtása, hanem annak törvényes megállapítása, hogy az oly egyén, ki ily úton s ily eszközökkel a képviselői állás megszerzését megkísérli, arra érdemetlen legyen. Az ezen pontban foglalt cselekmények külön csoportját végül az is képezi, a midőn a képviselő magán- vagy köztulajdonnak felosztásával ámít. A választási vesztegetések fogalmával rokon, mert hiszen a vesztegető befolyás nem csak abban áll, hogy a választónak vagy hozzátartozójának anyagi előny tényleg nyujtatik, vagy igértetik, még pedig akkép, hogy a vesztegető vagyonából valamit a megvesztegetett vagyoni sphaerájába juttat, hanem előáll akkor is, ha a választó elhatározásának befolyásolása czéljából oly vagyoni előnyök nyújtásé helyeztetik kilátásba, a melyek feletti rendelkezés nem illeti meg azon egyént, a ki azt kilátásba helyezte. Az ily előny kilátásba helyezése az állam törvényei által megállapított tulajdoni renddel ellenkezik s felhasználja az alacsonyabb fokon álló értelmi erőt oly kép, hogy ezen előnyök nyújtásának elérhetőségét az illetőkkel "elhiteti. A tényálladék tehát abban áll, hogy a választók elhatározásukban megtévesztetnek. A megtévesztés eszköze pedig anyagi előnynek kilátásba helyezése, s maga az utóbbi a tulajdoni rendnek megbontása. Ezen érvénytelenségi ok fenforgásához nem kívántatik meg annak kimutatása, hogy az ámítás a választás eredményének döntő tényezője volt, hanem érdemetlenné válik azon egyén a képviselői állás betöltésére, a ki ily módon s ily eszközökkel a választók megtévesztését akár csak meg is kísérletté. A 2., 3., 4., 5. pontok alatt foglalt cselekmények a szerint, a mint azok a jelölt által közvetlenül követtettek el, vagy pedig azok elkövetése neki beszámítható, megkülömböztetendök azon esetektől, a midőn e cselekményeket más valaki követte el. A cselekmény megállapítandó hatása az elkövető személyének a választáshoz való viszonya szerint változik, s mig az első esetben mint érdemetlenségi ok, tekintet nélkül a hatás meg-