Képviselőházi irományok, 1887. XXIX. kötet • 1146-1171. sz.
Irományszámok - 1887-1150. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az országgyüléshez, a felek-fogarasi helyi érdekű gőzmozdonyú vasut engedélyezése tárgyában
1150. szám. 145 a) A személyforgalomban legmagasabb árszabási tételként személy- és kilométerenként a magasabb osztályban 5 kr., az alsóbb osztályban pedig 3 kr. szedhető' be. A magasabb osztályt használó utasok legalább is az elsőrangú vasutakon használatban levő Il-od osztályú, illetőleg ezeknek megfelelő berendezésű kocsikban szállitandók. A mennyiben engedélyesek három kocsiosztályt rendeznének be, a közbeneső osztályért, személy- és kilométerenként 4 kr. díjtétel szedhető be. b) Gyorsárúnál, melyek 10 kgr.-nyi súly tételekre fölfelé kikerekithetők, 10 klgr. és kilométerenként 0*40 krnyi legmagasabb díjtétel alkalmazható. Uti podgyásznál szabad súly nem követelhető. e) Az árúk szállításánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenként és 100 kilogrammonként az I. darabárú-osztályban 0'9o kr., a Il-ik mérsékelt darabárú-osztályban 0 # 6o kr., és a terjedelmes áník után l"2o kr. A kőszén, vaskő, só, tűzi és épületfa, trágya, kő, mész és tégla, teljes kocsirakományokban kilométerenként és 100 kilogrammonként legfeljebb O.so kr. díjtétel mellett szállítandó. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabárú-osztály fenuebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállítási határozmányok tekintetében, valamint a kezelési és mellékilletékek s végül a hullák, hintók, élő állatok, külön vonatok stb. viteldíjaira nézve a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme bárom egymást követő éven át a fennebbi 7-ik §-ban megállapitott tényleges építési és berendezési tőke 7°/«-át meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi m. kir. ministernek az engedélyesek meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasútakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokmány határozataira, az engedélyezett vasútra is érvényes leend. Engedélyesek a vasút üzletét mindenkor olykép fogják vezetni, hogy díjszabási intézkedései a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangzásban legyenek, különösen kötelezik magukat engedélyesek 1. hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre engedélyeznek, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogják, ha ezek saját vonalukon legalább ugyanazon távolságra szállíttatnak, mint a kedvezményezett külföldi czikkek; 2. hogy külföldi czikkre soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fognak engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló czikk után valamely közelebb fekvő állomásnál szednek; 3. hogy az adriai kikötő'k felé irányuló forgalomban mérsékléseket csupán a hazai kikötők javára fognak engedélyezni; 4. hogy az átmeneti forgalomban a tarifák felállításának jogát engedélyesek a magy. kir. államvasutakra ruházzák át. Az ezen átmeneti forgalomban szedendő díjtételek az engedélyesek és a m. kir. államvasutak között kilométer-arányban fognak megosztatni, mindazonáltal oly módon, hogy az engedélyeseknek a saját vonalukra kijáró díjrészletként,— a m. kir. államvasutaknak az üzletkezelési szerződés alapján fizetendő önköltségi illetékek levonása után is, — kocsinként legalább 1 frt maradjon; 5. hogy a mennyiben a m. kir. államvasutak csatlakozó forgalmában a kereskedelemügyi m. kir. minister közérdekből különleges díjmérsékléseket rendelne el, a minister kívánatára engedélyesek saját illető összdíjtételüket ugyanoly százalék-arányban kötelesek leszállítani, mint a mely százalék-arányban azt a m. kir. államvasutak saját csatlakozó vonalaikra nézve tették ; KÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. XXIX. KÖTET. 19
