Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1093. Törvényjavaslat, a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltásáról
70 10J3. szám. Ezen előleg után az állam a társaságnak már a törlesztést is magában foglaló 5%-os évjáradékot, vagyis é\ énként 250.000 forintot fog a társaságnak fizetni és pedig ugyanoly évi részletekben és ugyanazon 75 év tartamára, mint a megváltás fejében fizetendő évjáradékot. Megjegyzendő, hogy ezen előleg 6 havi felmondás mellett az állam által bármikor visszafizethető lesz. A\ 5. c\ikkhe\. Mint már jeleztük, a megváltás alá kerülő vasutvonalakra az állam tulajdonjoga azonnal be fog kebeleztetni; a kormánynak feltétlen súlyt kellett fektetni arra, hogy a megváltás alá kerülő vasutvonalakat terhelő, az osztrák vonalakkal és a társaság egyéb vagyonával közös elsőbbségi adósságok az előbbiekről törültessenek. Az állam tehermentes megváltási joga a megváltás alá kerülő vasutvonalakról felvett központi telekkönyvekben nincs ugyan kitüntetve, de a temesvár-orsovai és vágvölgyi s egyáltalában mindazon vonalak engedélyokmányaiban, melyek az 1868 : I. törvényczikk megalkotása óta engedélyeztettek, ezen tehermentes megváltási jog világosan ki van kötve. Az 1855-iki engedélyokmányban pedig telekkönyvi tehermentességről természetszerűleg nem lehet ugyan szó, de ezen engedélyokmány 14. és 15. czikkeinek értelme az, hogy a szállómányi jog érvényesítése esetén a vasutvonalak minden visszteher nélkül, az állami megváltási jog érvényesítése esetén pedig, a megváltási évjáradékot kivéve, szintén minden egyéb teher nélkül szállnak az államra. Mindazonáltal a kormány közhiteli szempontból nem találta czélirányosnak azt, hogy a telekkönyv kiigazítását, illetve az állam tehermentes megváltási jogának telekkönyvi kitüntetését követelje: mert fontos állami érdekek követelik azt, hogy az elsőbbségi zálogjogok biztosításáról alkalmas módon továbbra is gondoskodás történjék. Az 1868. évi, I. törvényczikk, midőn a korábbi időkből származó elsőbbségi kölcsönök bekebelezését is elrendelte, habár az illető kötvények szövegében a kötvénybirtokosok javára zálogjog nem biztosíttatott, — bizonyára nem czélozza azt, hogy az állam megfosztassák az engedélyokmányokban részint kifejezett szavakkal, részint a megfelelő határozmányok világos értelme szerint biztosított tehermentes megváltási jogtól; hanem e törvény hézagos csakis annyiban, a mennyiben elmulasztotta szabályozni azt, hogy mily módon biztosíttassanak továbbra az elsőbbségi hitelezők zálogjogai, ha az állam saját megváltási jogát az igényelhető tehermentesen érvényesiti. Erre nézve a legalkalmasabb mód kétségtelenül az, melyet a szerződés 5. czikke megállapít, hogy t. i. az elsőbbségi hitelezők zálogjogai a megváltási évjáradékra utaltassanak át, illetve ezen évjáradékra való felülkebelezés utján biztosíttassanak. Ezen átutalás az elsőbbségi hitelezőkre nézve legalább is egyenértékű az eddigi zálogogokkal, s a kormány szempontjából is elfogadható annyiban, a mennyiben kizárja azokat a complicatiókat, melyek esetleg a társaságnak az ország területén, s igy a kormány hatalmi körén kívül eső vasutvonalainak, valamint állami felügyelet alatt nem álló uradalmainak kezeléséből keletkezhetnének. A szerződés 5. czikkében a társaság kijelenti, hogy ezen átutalás ellen nincs kifogása, illetőleg azzal egyetért, mely kijelentés azon jelentőséggel bir, hogy a társaság, mint a jogutódját képezendő állammal szemben, ugy saját, mint elsőbbségi hitelezői érdekeinek hivatott őre, szintén meg van győződve arról, hogy ezen megoldás által az elsőbbségi hitelezők érdekei hátrányosan érintve nincsenek. Az előmutatóra szóló részkötvények birtokosainak érdekeit biztosító gondnoksági törvény nálunk még megalkotva nem lévén, a kormánynak ez idő szerint nincs módja azokat meghallgatni, de az állam saját engedélyokmányszerü jogainak, — melyek közé az állami megváltás tehermentessége is tartozik, — érvényesítését a kötvénybirtokosok gondnokának beleegyezésétől
