Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.

Irományszámok - 1887-1093. Törvényjavaslat, a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltásáról

62 1093. szám. s hogy ezen pénzügyi eredményt csak fokozni fogja az a közgazdasági haszon, mely ezen vonalok utján elérhető lesz, valamint azon forgalom- és kereskedelem-politikai jelentőségű tény, hogy az ország ezen nagy és fontos hálózatnak díjszabási szempontokból is urává válik. Ezek az indokok vezették a kormányt azon elhatározására, mely szerint maga részéről kimondotta, hogy az osztrák-magyar államvasút magyarországi vonalait államilag megváltani, ekként a törvényhozás által ismételten helyeselt vasutpolitikai eljárását kiterjeszteni kívánja és ajánlani fogja ezen álláspontjának törvényhozási megerősítését, annyival inkább: mert e kérdésnek más, bármely irányú megoldása az államra nézve nem lehetne oly előnyös, mint maga a megváltás. És itt az előadottak kiegészítéséül legyen szabad röviden kitérnünk arra, hogy milyen más mód állana esetleg a kérdés megoldásául rendelkezésre. Mindenekelőtt eldöntöttnek kellene azt a kérdést tekinteni, hogy Magyarország épen legfontosabb vasutvonalaival szemben megáll az államosítási actióban, hogy tehát a vasút továbbra is és igy 1894. után is meghagyatnék a társaság birtokában. Azt hiszszük, alig volna Magyarországon valaki, a ki elfogulatlanul bírálva a helyzetet, arra a következtetésre jutna, hogy egy ilyen transactio megengedhető volna a nélkül, hogy a társasággal szemben bizonyos forgalmi és díjszabási kikötések meg ne állapíttassanak. Ha már most ilyen kikötések tényleg felállíttatnának, alig képzelhető, hogy ezeket a társaság pénzügyi garantiák nyújtása nélkül elfogadná. Ekként pedig keletkeznék egy, az állam szempontjából tökéletlen helyzet, mely esetleg anyagi áldozatokat igényelne és pedig akár közvetleneket, akár olyanokat, a melyeket a magyar államvasuti hálózat volna kénytelen elviselni. De feltéve, hogy ezen áldozatok csekélyek lennének vagy talán el is maradnának, a helyzet — minden egyébtől eltekintve — hátrányos volna azért, mert a magyar állam nem válhatnék oly mértékl en a vasút urává, n int a milyen mértékben azt a már a fennebb ismételten hangsúlyozott közérdek megköveteli. A kormány tehát szemügyre véve a képzelhető combinatiókat, mindig csak azon eredményre juthatott, hogy alapos megoldást egyedül az államosítás nyújt. A kérdés már most az, vájjon mikor legyen ezen államosítás foganatosítandó, most-e vagy 1894. év után? És a kormány arra a megállapodásra jutott, hogy az államosítást — feltéve, hogy az előnyös feltételek alatt eszközölhető — most kell foganatosítani. Ezen elhatározása mellett szólanak mindenekelőtt azok az indokok, melyek magát az államosítást támogatják. Ha már a kormány azon meggyőződésben van, hogy a kérdés egyedüli és czélszerű megoldása az államosítás, akkor ugy forgalompolitikai, mint pénzügyi tekintetek azt parancsolják, hogy az államosítási actio hajtassák végre minél előbb, vessünk véget a helyzet bizonytalanságának, mihelyt lehet, és különös tekintettel a kereskedelmi és jelesen a beviteli és átviteli forgalmakra, szerezzük meg minél gyorsabban azt a forgalmi eszközt, mely kezünkben megteendi a kellő szolgálatot. Pénzügyi szempontból pedig kívánatos az államosítás most már azért is, mert nincs indok, mely a mellett szólana, hogy tekintettel az engedélyokmány és a szerződés határozmányaira, a társaságnak idő engedtessék, akár a jövedelmek, mesterséges fokozására, mi az államvasutak szempontjából is figyelemre méltó és azokra is visszahatható törekvés volna, — akár a pálya elhanyagolására, akár mind a kettőre. Problematicus, mert a jövőt illető és azért biztos factorokra nem is támaszkodható számításokba nem bocsátkozhatunk, a mennyire azonban az ezúttal tiszteletteljesen bemutatott szerződés és az uralkodó viszonyok mérlegelése alapján állunk, merjük állítani azt, hogy az államosítási actiónak elhalasztása az államra ugy közgazdasági, mint pénzügyi szempontból előnyös nem volna, és állithatjuk azt annyival inkább, mert el is tekintve a halasztásban rejlő mindennemű hátrányoktól, 1894. után is ugyanazon engedélyokmányi és szerződéses minimumokkal kellene a társaság évjáradékának megállapításánál számolnunk, a melyekkel ma is számolunk. Igaz ugyan, hogy a legjelentősebb mi-