Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1093. Törvényjavaslat, a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltásáról
60 1093. szám. 2-ih melléklet a»1093. számú irományhoz. Indokolás, „a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltásáról" szóló törvényjavaslathoz. A kormány következetesen haladva azon az utón, melyet a törvényhozás helyeslésével és jóváhagyásával eddigelé követett abban az irányban, hogy az ország közgazdasági fejlődésének leghathatósabb eszközét, a vasutakat, az államhatalom kezében összpontosítsa: immár elérkezettnek látja az időt arra, hogy a vasutállamositási műveletnek egyik legnagyobb horderejű feladatát a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltását megvalósitsa. A magyar állam és a nevezett vasúttársaság közt 1882. évi június hó 8-án kötött s az ugyanazon évi XLV. törvényczikk által beczikkelyezett szerződés 2. czikkében a magyar kormány részére biztosíttatott a jog, hogy a társasági magyar vasutvonalakat függetlenül a társulatnak Magyarországon kivül fekvő vonalaitól már 1895. évi január elseje után bármikor beválthassa. Midőn tehát a kormány nem várja be a fentebb megjelölt időpontot, hanem a társasággal egyetértöleg létesült megállapodások alapján már most járul a törvényhozás elé az osztrák-magyar államvasút magyarországi vonalainak megváltása ügyében, ezt kötelességünknek tartjuk mindenekelőtt indokolni: Előrebocsátjuk azt, hogy miután a megváltás jogának szerződésszerű megnyíltától alig 4 évi időköz választ el, a kormánynak — nehogy mulasztást kövessen el — már ez idő szerint határoznia kellett a felett, hogy mit kelljen az osztrák-magyar államvasuttal tennie. Fontos és az előző határozathozatalt sürgősen igénylő ez a kérdés államérdekből azért is, mert bármily irányú legyen a határozat, több oly előmunkálat szükséges, mely huzamos időt vesz igénybe. E mellett bármely üzletre, tehát még inkább a vasúti üzletre nézve egyenesen káros az a bizonytalanság, melylyel az járna, ha sem a kormány nem volna idejében tisztában magával az iránt, hogy mi a teendője, sem a vasúttársaság nem volna idejében tájékoztatva, a kormánynak és a törvényhozásnak a társasági vonalakra vonatkozó czélzatai felett. A kormány tehát az ország jól felfogott érdekében cselekedett, midőn az osztrák-magyar államvasút kérdésével idejében foglalkozott. A legbehatóbb megfontolás tárgyát képezte továbbá az, hogy mi legyen a kérdés megoldásának módja — és e tekintetben azon meggyőződésre jutott a kormány, hogy a legczélirányosabb mód az állami megváltás foganatosítása.