Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.

Irományszámok - 1887-1138. Törvényjavaslat, a határ- és földmérési jelek rongálása és megsemmisitése tárgyában alkotandó büntető határozatokról

1138. szám. 355 könyv 407. §-ábau emiitett »kirositási szándékkal« követtetnek el, tehát ezen §. alapján, vagy ha csak rongálás történt, vagy a megsemmisités czélzata más volt> a 421. §., illetve a kihágiísi büntető-törvénykönyv 127. §-a alapján megfelelő büntetéssel sajthatók. Ajánlatosnak mutatkozott a szorosabb értelemben vett határjeleken kivül még a hatósági földmérés czéljából felállított jelzőkre is a törvénynek javaslatba hozott kiegészítését kiterjeszteni. Ezen jelzők közé tartoznak a katonai háromszögmérés, továbbá a polgári hatóságok által elrendelt határjárás, közmunka, birtokrendezés stb. czéljából használt jelek, melyek ugyan magukban véve határjeleknek nem tekinthetők, de rendesen ezeknek meghatározására és e határvonal tárgyában felmerülhető kételyek eloszlatására szolgálnak. Nevezetesen a mi a háromszögmérési jelzőket illeti, ezek a cs. és kir. törzskar által készített, s pontosságuknál fogva fontos segédeszközül elfogadott térképekbe be vannak vezetve, és eme térképek alapján eszközölt területi meghatározás támpontjául szolgálnak. Reájuk az 1888. évi XIV. t.-cz.-be foglalt határegyezmény is igen sok helyen hivatkozik. Hasonló szempont alá esnek a polgári hatóságok rendeletéből teljesített felmérések jelzői, melyek, ha nem is közvetlenül határkérdések megoldása végett alkalmaztattak, mégis a területi viszonyok s ezekkel a határok megállapítását könnyítik, s mindenesetre közérdekű munkálatok segédeszközei. A jelentőség, melylyel az emiitett jelzők a közczélokra nézve birnak, hasonlókép követeli, hogy megsemmisítés vagy rongálás ellen hathatósabb garantiákkal vétessenek körül, mint a magán határjelek. Ugyancsak a közérdekre hárulható sérelem nagysága nyújtotta a felosztási alapot a büntető határozatok fokozatára. Legsúlyosabb a sérelem s ennek megfelelőleg a büntetés az országos határjelek megsemmisitése esetében, — enyhébb ezeknek rongálásakor; annál is enyhébb, ha törvényhatósági és községi határjelek, még enyhébb, ha földmérési jelzők tárgyai a büntetendő cselekménynek. Mindezen cselekmények a javaslat szerint vétséget állapitanának meg, részint mert a hatóság elleni erőszak, tehát súlyosabb beszámitású cselekményhez igen közel állanak, részint mert a büntető-törvénykönyvek az egyszerű vagyonrongálást is a vétségek közé sorolják. Felemlítendő még, hogy a javaslatba hozott törvény, mint ezt a büntetőtörvénykönyvek általános határozatainak átvétele jelzi, a magyar államnak szorosan vett magyarországi Horvátés Szlavonországokat magában nem foglaló területére nézve nyerne hatályt, létrejövetele után azonban intézkedni fog a kormány, hogy Horvát- és Szlavonországok autonóm törvényhozása elé azono3 törvényjavaslat terjesztessék. Ezek az általános szempontok, melyekből a javaslat kiindul. A részletes intézkedések indokai tán legczélszerííbben a javaslat egyes szakaszai szerint csoportosíttatnak. 1. §-hoz. E szakasz az országos határjeleknek mindennemű rongálásáról intézkedik. A rongálás fogalma a feliratok vagy más megjelölések olvashatlanná tételére is kiterjed és ez nem mint a rongálástól eltérő cselekvés, hanem controversiák megelőzése végett, csak mint annak egyik alfaja említtetett fel. Eltérőleg a bűntettekről és vétségekről szóló büntető-törvénykönyv 407. §-ától, a »kárositásk szándék dolus speciális gyanánt a cselekmény alkotó elemei közé nem vétetett fel. Közvetlen folyománya ez a fent kifejtett külön értelemnek, melylyel a »kárositási« szándék az idézett §-ban bir és a jelen rendelkezések czélzatának, mely ama törvényintézkedés keretén tágítani kivan. 45*