Képviselőházi irományok, 1887. XXVIII. kötet • 1080-1145. sz.
Irományszámok - 1887-1107. Törvényjavaslat, azafrikai rabszolgakereskedés elnyomása érdekében tartott brüsseli nemzetközi értekezlet főokmányának és a hozzá tartozó nyilatkozatnak beczikkelyezéséről
226 1107. szám. A VII. feje\et a főokmány aláírására és jóváhagyására, valamint az ahhoz való utólagos hozzájárulásra és esetleges későbbi módositásokra vonatkozó határozatokat tartalmazza. A főokmány az értekezleten részt vett hatalmak képviselői által (Hollandia és Törökország kivételével, mely államok képviselői azt csak utólag írták alá) 1890. július 2-án Íratott alá. Megjegyzendő, hogy eddigelé a föokmányhoz utólagosan egy hatalom járult hozzá. Ugyanis a 98. czikk értelmében az olasz kormány az aethyopiai Negus Negesti, Menelik által részére adott felhatalmazás alapján az utóbbinak a brüsseli föokmányhoz való hozzájárulását 1890. augusztus 28-án bejelentette. A főokmány az aláírás napjától számítva legkésőbb egy évi időközön belül jóváhagyandó. A föokmánynyal egy napon aláirt és annak kiegészítő alkatrészét képező nyilatkozat az Afrika némely (Kongó) vidékére vonatkozó kérdések szabályozása iránt tartott berlini értekezlet föokmányának (1886: XIV. t.-cz.) 4. czikkében foglalt azon elvi határozat módosítására vonatkozik, mely szerint az ezen föokmányban megjelölt területekre bevitt árúk beviteli és átviteli vám alól mentesek. A Kongó-állam ugyanis kijelentette, hogy pénzügyi helyzeténél fogva azon kötelezettségeket, a melyek reá a rab;zolgakereskedés elnyomása érdekében létrejött főokmány határozataiból haramiának s reá új megterheltetést rónak, nem vállalhatja magára, ha bevételi forrásainak elkerülhetetlenné váló szaporítása végett a berlini (Kongó-) értekezlet föokmánya fentemiitett czikkének módosítása utján azon joggal fel nem ruháztatik, hogy a bevitt árúk után vámot szedhessen. A nyilatkozatban ennélfogva felhataltnaztatnak azon hatalmak, a melyek a Kongó medenczében birtokokkal birnak vagy védnökséget gyakorolnak, hogy az oda bevitt árúkat beviteli vámnak vethessék alá, mely vám a bevitt árúnak a beviteli kikötőben való értéke 10%-ánal — a szeszes italok kivételével — nagyobb nem lehet. Ezen intézkedés 15 évig marad érvényben. A Kongó-terület vámrendszerére vonatkozó feltételek megállapítása végett a szerződő felek közt ehhez képest 1890. november 5-én megindított külön tárgyalások folyamán a Kongó-medencze a vámkezelés megkönnyítése czéljából két külön övre osztatott fel. Az egyik öv a Németország, Nagybritannia és Olaszország hatalmi köre alá eső s Afrika keleti részén az indiai oczeán által határolt területrészeket, a másik a nyugatafrikai tengerparton levő és az atlanti oczeánnal határos öv pedig a Kongóállam, Francziaország és Portugália birtokait foglalja magában. Ezen két övre vonatkozó vámtarifák, a melyekre nézve Németország, Nagybritannia, Olaszország, illetve a Kongó-állam, Francziaország és Portugália megegyeztek és a melyek szövege alább fordításban mellé keltetik, az egyes országok termékeinek különbözeti bánásmódját nem fogják maguk után vonni, sőt az határozottan ki van zárva. Ez utóbbi feltétel mellett a 10°/oos értékván elfogadása ellen részünkről annál kevésbbé látszott ok fenforogni, mert ahhoz a többi nálunk sokkalta nagyobb mérvben érdekelt hatalmak mind hozzájárultak. A hollandi kormány, a mely a Kongó-állam javaslatához való hozzájárulását kezdetben megtagadta, ahhoz utólag (1890. deczember 30-án) hozzájárult. Az északamerikai Egyesült-Államok kormánya, a mely a berlini (Kongó) értekezlet főokmányához nem járult hozzá és ezen alaki okból a nyilatkozatot sem írhatta alá, a Kongó-állammal kötött külön egyezményben az annak idején részére szerzödésszerűleg biztosított beviteli vámmentességről lemondott, ugy, hogy a főokmány és nyilatkozat életbeléptével az északamerikai termékek ugyanazon beviteli vámoknak vettetnek alá, mint más államok termékei. Midőn végül még megjegyzem, hogy O Felsége többi országai és királyságainak kormánya azonos törvényjavaslatot terjeszt az ottani törvényhozás elé, az ezennel beterjesztett törvényjavaslat elfogadását tisztelettel kérem. Budapesten, 1891. évi június hó 15-én. Baross Gábor s. k., kereskedelemügyi m. kir. minister.
