Képviselőházi irományok, 1887. XXVII. kötet • 1036-1079. sz.

Irományszámok - 1887-1041. 1891. évi XIV. törvényczikk, az ipai és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről

1041. szám. 9 4. §. Szabad elhatározásuk alapján beléphetnek a betegsegélyző pénztárba és az illető pénztár, a mennyiben alapszabályai mást nem rendelnek, felvenni köteles mindazokat, a kik a) a 2. §. alatt emiitett vállalatokhoz nyolcz napnál rövidebb időre szerződtek; b) a 2. §. alatt felsorolt üzemeknél 1.200 forintnál magasabb évi, vagy 4 forintnál magasabb napi fizetést vagy bért élveznek; c) azon egyének, kik házi iparral foglalkoznak; d) önálló iparosok; e) oly mezőgazdasági vállalatok munkavezetői és munkásai, kik az ipartörvény határozmányai alá nem tartoznak ugyan, — kiknek belépését azonban a vállalkozó az illetők beleegyezésével óhajtja; f) a 2. §. szerint betegség esetére biztosításra kötelezettek, valamint a jelen §. szerint saját elhatározásuk alapján biztosítottak családtagjai; g) mindazok, kiknek belépését az illető betegsegélyző pénztár alapszabályai megengedik. 5. §. • . Az állami, törvényhatósági, községi és közalapítványi vállalatoknál, ideértve az állami vasutakaf, postát, távirdát, távbeszélőt és a gyárakat is, — végleges minőségben állandó fizetéssel alkalmazottak a jelen törvény értelmében szervezett betegsegélyző pénztárakba nem kötelesek belépni az esetben, ha az ezeknél érvényben álló szolgálati rendtartások szerint betegség esetében is illetményeik részükre a betegség kezdetétől számítva legalább húsz héten át kijárnak. 6. §. A 2. §-ban elősorolt egyéb vállalatok alkalmazottjai közül azokat, kik betegség esetében a munkaadótól teljes ellátást vagy fizetésüket szerződés szerint legalább húsz hétre követelhetik, az iparhatóság — amennyiben ezen ellátást vagy fizetést kellőleg biztosítva találja,— a betegsegélyző pénztárba való köteles belépés alól felmenti. II. FEJEZET. A betegsegélyző pénztár által nyújtandó segélyezésről. 7. §. Minden e törvény szerint fennálló betegsegélyző pénztár tagjainak legalább is a következő segélyezést köteles nyújtani: a) ingyen orvosi segélyt, valamely a pénztár igazgatósága által kijelölendő és orvosi gyakorlatra jogosult orvü3 által, mely azonban egyfolytában húsz hetet meg nem haladhat; szülés esetében ugyancsak ingyen a szükséges szülészeti támogatást és gyógykezelést; b) gyógyszereket és a szükséges gyógyászati segédeszközöket (szemüveg, mankó, sérvkötő stb.) húsz héten át szintén ingyen; c) táppénzt azon esetre, ha a betegség keresetképtelenséggel jár és három napnál tovább tart, a megbetegedés napjától számítva a keresetképtelenség tartamára, de ha a keresetképtelenség előbb véget nem érne, legalább húsz héten át és pedig a járulék kiszámításának alapjául vett összeg (18. §.) felével; d) gyermekágy esetében gyermekágy-segélyt, mely a táppénzzel egyenlő összegben jár, már a lebetegedés első napjától azonban legalább négy hétig; e) halálozás esetében temetkezési segélyt és pedig a járulék kiszámításának alapjául vett összeg (16. §.) húszszoros értékéig. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXVII. KÖTET.