Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-995. Törvényjavaslat, a birói és ügyészi szervezet módositásáról

996. szám. 33 hatóságával is közöltessenek. Ha tehát például törvényszéknél tapasztaltatik valamely ügyviteli vagy eljárási rendetlenség, ugy a kiadványt a felsőbb biróság a törvényszék elnökével közli, de a kiadvány másolatban az illetékes kir. tábla elnökével is közlendő. A szakasz második bekezdése a felebbviteli bíróságokat a rendbírság jogával ruházza fel és ennek aláveti nemcsak a segéd- és kezelő személyzetet, hanem az itélőbirákat is. A tapasztalat megmutatta, hogy ügyviteli rendetlenséget a birák is elkövetnek. A jelenleg érvényben álló ügyviteli szabályok 244. §-a még a felszerelési eljárás pontosságáért is felelőssé teszi az előadót és az elnököt. Nem volna tehát indokolt, hogy az itélőbirák e tekintetben kivételt képezzenek. Annál kevésbbé, mert nem administrativ hatóság, hanem a függetlenség minden kellékével felruházott felsőbb birőság itélotanácsa az, mely e jogot gyakorolja. E jog gyakorlása pedig kellő biztosítékokkal van körülvéve. Nem minden csekély, hanem csakis a súlyosabb és pedig tisztán ügyviteli természetű rendetlenség az, a mi bírság kiszabásával sújtható. Szükséges ezenfelül, hogy az iratokból megállapítható legyen, minő a rendetlenség és ki követte azt el. Nélkülözhetlen föltétele a bírságolásnak továbbá, hogy a terhelt meghallgattassék. Ha mentő körülményt tud felhozni, igen természetes, hogy a bírságolás elmarad. Erkölcsi hatálya e rendbirságolásnak nincs és épen ezért ezt szorosan rendbüntetési természettel bírván, fegyelmi természetű büntetésnek nem tekinthető. E mellett biztosítva van a kellő jogorvoslat is, melyről alább leend szó. Ha a 13. §. rendbirságolási joggal ruházza fel a felebbviteli bíróságokat, az alsóbbak irányában, ugy hézagos volna ez az intézkedés, ha a törvényszék mellett működő kir. ügyészségek eljárásában és ügyvitelében tapasztalt rendetlenségek tekintetében az illetékes főügyész rendbirságolási jogot nem gyakorolhatna. Alapvető törvényeink azon helyes rendelkezése folytán, mely az ügyészi szervezetet a bíróságoktól függetleníti, — nem lehetett a felebbviteli bíróságoknak azt a jogot adni, hogy esetleg az ügyészek eljárásában tapasztalt rendetlenségeket is megtorolhassák. De semmi sem akadályozza, hogy a főügyész, kinek különben iá alá vannak az ügyészségek rendelve, a rendbirságolási joggal felruháztassék. Sőt épen az alárendelt ügyészségeknél annyira kívánatos fegyelem érdeke követeli, hogy a felügyeleti hatóságok a tapasztalt rendetlenségek megelőzésére s ha szükséges, megtorlására kellő hatalmi eszközzel is bírjanak. A rendbírság minimuma és maximuma ugy van megállapítva, hogy az viszonyítva a rendetlenség súlyához és a terhelt járandóságához, arányosan legyen megállapítva. Hogy a rendbírság az államkincstár javára esik, hogy az nem birói, hanem egyszerűen közigazgatási utón hajtandó be és hogy a perrendnek a végrehajthatóság korlátozását tartalmazó intézkedései erre nem terjednek .ki: a bírság természetének megfelelő oly rendelkezések, melyek közelebbi indokolásra nem szorulnak. A felfolyamodás útját, kivéve ha a curia, vagy az igazságügyminister hozta a határozatot, — nyitva kellett tartani, mert ez utón az esetleges tévedés helyrehozható, vagy a túlszigor enyhithető. A rendbirságolási eljárás részletei a szükséghez képest rendeleti utón fognak megállapittatni. Előfordulhat, hogy a felebbviteli bír óságok az ügyek felülvizsgálata alkalmával oly hiá- 16 nyokat észlelnek, melyek nagyon kívánatossá teszik azt, hogy az illető alsó biróság ügyvitele minden haladék nélkül megvizsgáltassék. A javaslat tehát kötelességévé teszi a felebbviteli bíróságoknak, hogy ily esetekben a megvizsgálásra első sorban hivatott felügyeleti hatóságot figyelmeztessék és az igazságügyministernek jelentést tegyenek, a minek alapján természetesen a szükséges intézkedések meg fognak tétetni. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXVI. KÖTET. 5