Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-995. Törvényjavaslat, a birói és ügyészi szervezet módositásáról

24 995. szám. megoldás lermi, nem hiányzik-e ma még, midö'n bírói szervezetünk egészen új keletű, az intellectuális erőknek elegendő mennyisége? E téren azonban a lehetőség korlátai között a reform már most valósítandó, a midőn az elsőfokú bíróságokra az eddiginél szélesebb körű tevékenység vár, midőn a járásbíróságok minden valószínűség szerint az eddiginél nagyobb hatáskörben fognak eljárni, a midőn a törvényszékek ugy a polgári, mint a bűnvádi eljárás terén a járásbíróságok hatásköréhez utalt ügyekben félebbezési biróságókul fognak működni, tehát a kir. Ítélőtáblák hatásköréhez eddig utalt felebbviteli bíráskodást át fogják venni. A) Ez intézkedések között a javaslat kiváló súlyt helyez arra, hogy az elnöki intézmény hathatós fejlesztése előmozdíttassék. A törvényszék bíráskodásának alapossága, a törvény- és szabályszerű ügyvitel, ha nem is egészen, de nagy részben a felügyeletet és vezetést gyakorló elnök egyéni tulajdonságain fordul meg. A feladatának magaslatán álló elnök nemcsak a törvényszék igazgatását tartja kezében, hanem a törvényszék judicaturájának vezetője és irányzója. A törvényszék sikeres működésének az állását jól betöltő elnök csaknem teljes biztositéka. A helyes bírói szervezeti politikának tehát oda kell törekednie, hogy a törvényszéki elnöki állás a bírói szervezetben oly fokra helyeztessék, a melynek rangállásában és javadalmazásában az érdemekben gazdag bírói vagy más jogászi életpálya is kellő jutalmát találja. Ezért a német birodalom csaknem minden államában a főtörvényszék tanácselnökével egyenlő, sőt részben még ennél is magasabb rangállást foglalnak el a törvényszékek elnökei. És nálunk is ide kellend fejleszteni az intézményt. Ide egyszerre lépnünk már az előadott okokból sem volna helyes. Sokkal újabb keletű még birói szervezetünk, hogy sem indokolt volna még 66 curiai birói állással egyenlő elnöki állással szaporítani a magas birói állásokat, akkor, a midőn az új királyi táblai és főügyészi szervezet különben is az eddiginél lényegesen több magas birói állást terem Lett. Ily reform csak alaki megoldás volna, melyből a közönségre semmi haszon sem háramoluék. Mindezen első pillanatra tetszetősebb módok helyett sokkal czélravezetőbb a javaslat álláspontja, mely a létező erőket figyelembe véve, a reform keretét ehhez szabja és a szerves fokozatos fejlesztés útjára lép. Az eszközök, a melyekkel a javaslat az elnöki intézmény fejlesztéséhez nyúl, bővebb felvilágosítást nyernek a részletes indokolásban. E) A föntebb általánosan érintett rendszert, hogy a kir. törvényszék és járásbíróság bírái ez állomásokon megmaradva kellő előmenetelben részesülhessenek és így a jó erők rendszeresen az elsőfokú birói szolgálattól ^előléptetése czímén el ne vonassanak, már ezúttal javaslatba hozom azon mérvben, a mint azt a fentebb általánosságban kiemelt szempontok megengedik. A javaslat e részben azt az intézkedést tartalmazza, hogy azok a kir. törvényszéki és járásbirák és kir. ügyészek, a kik e minőségben legalább öt év óta vannak alkalmazásban és magukat kitüntették, fontos közszolgálati érdekből eddigi szolgálati minőségükben meghagyás mellett kir. táblabírói, illetőleg kir. főügyészi helyettesi czímmel és jelleggel legyenek felruházhatok. Az a számszerű korlát, a mit e tekintetben a javaslat megállapít, a már fentebb kiemelt tényleges viszonyok méltatásában találja indokolását. A javaslat a kir. táblabírói, illetve főügyészi helyettesi czímmel és jelleggel a bírót és ügyészt azon járandóságban részesiti, a mely a másodosztályú kir. táblai bírákat, illetőleg főügyészi helyetteseket illeti; mi által az a czél, a mely az általános indokolás során kifejtettek szerint e szervezeti változtatás által eléretni szándékoltatik, elegendően van biztosítva; főleg ha figyelembe veszszük a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését is, mely kir. táblai birói