Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.
Irományszámok - 1887-995. Törvényjavaslat, a birói és ügyészi szervezet módositásáról
995. szám. 21 Most ismét az átalakulás oly szakához jutottunk, midőn szükségessé vált a birói szervezet további fokozatos fejlesztése. A kir. ítélőtáblák új szervezése bíróságunk külső szervezetének oly lényeges átalakítását foglalja magában, hogy e reformnak kihatását az egész birói és ügyészi organismusra, gondos vizsgálat tárgyává kellett tenni. E reform nemcsak a felügyelet és több pragmatikai kérdés részletes szabályozását teszi szükségessé, hanem visszautasithatlanul követeli azt: hogy alaptörvényeink több feltűnő fogyatékosságán is segítsen a törvényhozás. Mert ha ezek hátrányai már most is érezhetők voltak — még inkább lennének érezhetők a megszaporított kir. ítélőtáblák és főügyészségek életbelépte után. A másik döntő ok, a mely a jelen javaslat előterjesztését szükségessé teszi, a bírósági szervezet gondos előkészítése ama nagy feladatok betölthetésére, a melyek a megvalósítandó bűnvádi és polgári perjogi reformok következtében főleg az elsőfokú bíróságok megerősítését mulhatlanul megkívánják. Nem lehet elég korán megalkotni és hatályba léptetni azokat a szabályokat, melyek elsőfokú biróságaink színvonalának emelésére alkalmasak; mert a perjogi reformok sikere nagyrészt attól függ, miképen sikerül főleg elsőfokú bírói szervezetünket megerősíteni. Ezekben az okokban keresendő a jelen javaslat előterjesztésének szükségessége. És természetszerűleg ezek az okok szabják meg a jelen javaslat tartalmát is. Mielőtt a részletes indokolásra térnék át: az egyes fejezetek tartalmának általános indokait óhajtom előterjeszteni. Az első fejezet >felügyelet < czíme alatt az egész birói és ügyészi szervezetre kiható felügyeleti jog összefüggő szabályozását tartalmazza. A kir. táblai és főügyészi szervezet reformja a felügyeleti jog eddigi gyakorlási módjának lényeges megváltoztatását vonja maga után; a mint hogy a felügyelet hatályosabb gyakorolhatásának berendezése egyik döntő tényező volt a kir. táblák és főügyészségek szervezéséről szóló 1890 : XXV. t.-cz. megalkotásánál. Az erről benyújtott törvényjavaslatba, miként ezt annak indokolásában bővebben kifejtettem, csak azért nem vettem fel elkülönzötten a kir. táblai szervezettel kapcsolatos felügyeleti jog szabályozását, mert az ily elszigetelt megoldás helyett sokkal előnyösébb, ha a felügyeleti jog a maga szerves összefüggésében, a bíróság és ügyészség minden fokozatára kiterjedőleg nyer törvényhozási rendezést. Erre annál inkább szükség van, mert törvényeink rendkívül töredékesen rendelkeznek a felügyeleti jogról (1871 : VIII. t.-cz. 5., 1871 : XXXI. t.-cz. 3. §.) ugy, hogy a felügyeleti jog sarkalatos tételei is vagy szabályozatlanul állanak, vagy csak rendeletben nyernek megoldást. A részletes indokolásra való utalás mellett e helyütt általánosságban csak azt kivánom kiemelni, hogy a javaslat oly módon igyekszik a felügyeleti jogkört szabályozni, hogy a felügyeleti jog orgánuma nem a felebbviteli bíróság, hanem az elnökség legyen. Bár gondoskodva van arról is, hogy a felebbviteli bíróságok az eddigieknél hatályosabb eszközökkel őrködhessenek az alsóbb biróságok ügyvitele felett. A felebbviteli biróságok itélö tanácsainak az egyes esetekben gyakorlandó felügyeletéit ellenőrzését épen nem azonosítja a javaslat az igazságügyi igazgatás körébe tartozó amaz általános felügyelettel, melyet az elnökök, elnöki tanácsok stb. hasznosabban, hatályosabb felelősséggel és erélyesebben gya korolhatnak, mint ha az ítélethozatalra hivatott birói tanácsok foglalkoznának administrativ panaszok ^elintézésével és a felügyeleti jog körébe tartozó egyéb teendőkkel. A javaslat épen nem kívánja a felügyeleti jogból folyó valamennyi szükséges intézkedést kimenteni. Ily kisérlet elhibázott volna. Szorítkozik csupán a főbb tételekre, melyek alapján a további intézkedések a rendeleti jogkör feladatához tartoznak.
