Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben

168 1011. szám. A törvény ezen intézkedése egyrészt particularisticus érdekek döntő befolyása alá helyezett oly kérdéseket, melyeket kizárólag országos szempontokból szabad megbírálni, de másrészt a törvényhatóságok tálterheltetését idézte elő, mert azok főleg az időközönkint megújuló választási rendszer miatt nem voltak képesek a megoldást igénylő feladattál arányban levő szakerőket alkalmazni és a hatalmasan fejlődő állam közigazgatását kellően ellátni. Az eredmény az lett, hogy a törvényhatóságok a fent jelzett kettős feladatuk egyikét sem oldották meg kellően. Hasztalan hozattak újabb törvények, hasztalan bocsáttattak ki a központból új rendeletek: sem törvény, sem rendelet nem nyert ezen szervezeten belül oly végrehajtást, minő a viszonyok üdvös fejlesztése és a közigények kielégítése szempontjából kívánatos volt. A bajon egyes igazgatási ágaknak időközben elhatározott államosítása vagy egyes feladatok létesítésére külön kormánybiztosok kiküldése sem segített; mert semmiféle egyes ágat nem lehetett egymagában úgy államosítani, hogy annak végrehajtása a törvényhatóságok és közegeik mellőzéséve] eszközöltessék, sőt az egyes igazgatási ágak államosítása vagy egyes külön közegek kiküldése csak növelte a bajt, mert kettős természetű közigazgatást teremtett, melynek részint a közép, részint alsó fokozatban találkoznia kellett, a mi ismét az egyes hivatalok közt az összhang megzavarására, hatósági súrlódásokra és gyakran ífrra vezetett, hogy az egyes hatóságok saját mulasztásaikat más hatóságokra hárítsák. Az így alakult helyzetből való kibontakozás egyedüli módját oly szervezés nyújthatja, mely az erők arányos megosztásának elvét követve, a közigazgatás ellátását kinevezett állami közegekre bízza és ezzel a sikeres zavartalan végrehajtást biztosítja, másrészt azonban az önkormányzati elemnek az autonóm jogkörben szabadabb mozgást, a közigazgatás gyakorlásával szemben ellenőrzést enged, sőt bizonyos fokozatokon az önkormányzati elemek közreműködésének is tért nyit. Minthogy ily alapelveken nyugvó szervezet a tényleges állapot teljes átalakítását teszi szükségessé, előre látható, hogy a közigazgatási reformnak nemcsak érintenie kellend a szervezet minden részét, de ki kellend terjeszkedni már létező több törvénynek oly módosítására is, hogy azok rendelkezései az alapul elfogadott elvekkel és az ez elvek szerint létesítendő közigazgatási szervezettel összhangba jussanak. Az itt körvonalozott feladatnak nagy terjedelme mellett természetes, hogy a tervbe vett reform összes részeinek kiépítése hosszabb időn át fogja úgy a törvényhozást, mint a kormányt foglalkoztatni; mert egyfelől alig van oly közigazgatási törvényünk, mely a szervezet alapelveinek változta miatt módosítást nem igényelne, másfelől hiányzik sok oly törvényünk, melyek '< meghozatala különféle jogosult közérdek kielégítése szempontjából mulhatlanul szükséges. A feladat ezen nagy fontossága mellett gondos mérlegelést igényel azon kérdés eldöntése, vájjon hol kezdessék meg a bontás és az alkotás, és miníí sorrendben építtessék felházon mű, mely hivatva van a magyar állam megszilárdulásával szoros kapcsolatban lévő jó, gyors és igazságos közigazgatást eredményezni. E tekintetben kettős szempont a döntő: 1. az, hogy a mai hátrányos helyzet lényeges bajainak mielőbb való orvoslása végett legelőbb a legsürgősebb munkálatok vétessenek foganatba; 2. hogy oly átmenet hiztosittassék, mely a viszonyok minden jelentősebb megzavarásától távol marad és a közigazgatás fuactióit időközben sem akasztja meg. E két szempontnak hódolt a kormány, midőn elhatározta, hogy első sorban a közigazgatásnak és az önkormányzatnak a vármegyei törvényhatóságokban való rendezését hozza a törvényhozásnak javaslatba.