Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-911. Törvényjavaslata, Istóczy Győző képviselőnek, az otthon mentesitéséről

911. szám. 65 Ezen amerikai eljárást a mi telekkönyvi eljárásunknak megfelelőleg átidomitva, a jelen törvényjavaslat 2. §-a előírja az otthon megalapítása czéljából az illetékes telekkönyvi hatóságnál teendő lépéseket, és részletes utasítást ad arra nézve, miként kelljen a telekkönyvi hatóságnak eljárnia az otthonmentesités feljegyzése és az otthonhoz tartozandó telekkönyvi jószágtesteknek egy és ugyanazon telekkönyvben való egyesítése körül. A 2. §-nak e részbeni határozmányai a telekkönyvi rendeletek idevágó általános szabályain alapulván, bővebb indokolásra nem szorulnak, s azért itt csupán azt jegyezzük még meg, hogy a bejelentést tartalmazó kérvénynek azon okból szükséges a bekebelezésre megkívántató kellékekkel ellátva lennie* mert ez a kérvény magánokirat jellegével bír, lévén az az otthon megalapítását tartalmazó oklevél. A 2. §. azon intézkedése is a telekkönyvi rendeletekben találja indokolását, a mely szerint az otthonmentesités joghatálya azon időponttól veszi kezdetét, a mely időpontban az otthon alapítására vonatkozó szabályszerű kérvény a telekkönyvi hatósághoz beérkezett. Az 1. és 2. §. szerint csakis legfölebb húsz kataszteri holdat tevő telekkönyvi jószágtestek jelöltethetnek ki, illetve jegyeztethetnek be mentesítendő otthonul. Ezen a terűletmennyiségen álul azonban — miként az 1. §. indokolásánál kifejtetett — bármily terjedelmű ingatlanok bejegyeztethetnek. Mivel azonban igen gyakori eset lesz az, hogy az otthonalapitónak az alapítás idején kevesebb birtoka van a maximális húsz kataszteri holdnál s csakis ez okból nem jelentett be mentesítésre többet, esetleg teljes húsz kat. holdat, — meg kell adni neki a lehetőséget arra nézve, hogy, ha később további ingatlanokat szerezne, ezen ingatlanait már korábban mentesített otthonához hozzácsatoltathassa. Ez az intézkedés az otthon tulajdonosa takarékossági érzékének a fejlesztésére és szorgalmának az emelésére igen jótékonyan fog hatni. Mivel azonban ugyanezen 2. §. szerint a mentesítés joghatálya csakis azon időponttól veszi kezdetét, a mely időpontban az otthonalapitási kérvény a telekkönyvi hatósághoz beérkezett — ez a kérvény pedig csak a tényleg bejelentett telekkönyvi jószágtestekre vonatkozhatik — a mentesítésre s a már megalapított otthonhoz leendő csatoltatásra később bejelentett ingatlanok szinte csakis azon időponttól fogva tekintethetnek mentésitetteknek, a mely időpontban a rájuk vonatkozó kérvény a telekkönyvi hatósághoz beérkezett. A 3. §-hoz. A jelen indokolás általános részében már ki lett emelve az, hogy az amerikai homestead-exemptio jogintézményének egyik legfőbb czélja a nőnek s általa a gyermekeknek a védelme a férj és apa könnyelműségének és az őt érhető szerencsétlenségeknek a következményeivel szemben. Hogy tehát ez a czél minél hatékonyabban biztosittassék, az amerikai törvények elvül kimondják azt, hogy a férjnek az adósságai az otthont csak akkor terhelhetik, ha ezen adósságok a feleség beleegyezésével csináltattak. Ugyszinte a feleség beleegyezése nélkül az otthon se jelzálogilag meg nem terhelhető, se el nem idegeníthető. A férj halála után pedig a feleséget az életfogytiglani haszonélvezeti jog illeti meg az elhalt férje tulajdonát képezett otthonra nézve. Noha pedig ezek szerint az otthonmentesités egyik főczélja a nőnek a védelme, az unióbeli államok homestead-törvényei — kimondván általános elvül azt, hogy az otthont illető minden jogcselekmény csakis a férj és feleség együttes ténye alapján jogérvényes, — a reciprocitás tekintetéből a férjnek is ugyanazon jogokat adják meg a feleség tulajdonát képező otthonra nézve, mint a mily jogai a feleségnek a férj tulajdonát képező otthonra nézve vannak. Ekkép tehát az otthon tulajdonosa korlátolva van tulajdoni jogának föltétlen szabad gyakorlatában házastársának az otthonra vonatkozólag a törvény részéről megadott jogok által. S mivel mindazoknak, a kik a tulajdonossal az otthonra vonatkozólag valamely szerKEPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. XXIV. KÖTET. 9